Lamentations 3

YO soy el hombre que ha visto aflicción en la vara de su enojo.

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

Guióme y llevóme en tinieblas, mas no en luz.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Ciertamente contra mí volvió y revolvió su mano todo el día.

Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.

Hizo envejecer mi carne y mi piel; quebrantó mis huesos.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Edificó contra mí, y cercóme de tósigo y de trabajo.

*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Asentóme en oscuridades, como los ya muertos de mucho tiempo.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Cercóme por todos lados, y no puedo salir; agravó mis grillos.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Aun cuando clamé y dí voces, cerro los oídos á mi oración.

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Cercó mis caminos con piedra tajada, torció mis senderos.

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

Como oso que acecha fué para mí, como león en escondrijos.

Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.

Torció mis caminos, y depedazóme; tornóme asolado.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Su arco entesó, y púsome como blanco á la saeta.

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Hizo entrar en mis riñones las saetas de su aljaba.

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

Fuí escarnio á todo mi pueblo, canción de ellos todos los días.

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Hartóme de amarguras, embriagóme de ajenjos.

Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

Quebróme los dientes con cascajo, cubrióme de ceniza.

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

Y mi alma se alejó de la paz, olvidéme del bien.

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

Y dije: Pereció mi fortaleza, y mi esperanza de JEHOVÁ.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Acuérdate de mi aflicción y de mi abatimiento, del ajenjo y de la hiel.

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

Tendrálo aún en memoria mi alma, porque en mí está humillada.

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

Esto reduciré á mi corazón, por lo cual esperaré.

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

Es por la misericordia de JEHOVÁ que no somos consumidos, porque nunca decayeron sus misericordias.

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

Nuevas son cada mañana; grande es tu fidelidad.

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

Mi parte es JEHOVÁ, dijo mi alma; por tanto en él esperaré.

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Bueno es JEHOVÁ á los que en él esperan, al alma que le buscare.

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

Bueno es esperar callando en la salud de JEHOVÁ.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Bueno es al hombre, si llevare el yugo desde su mocedad.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Sentaráse solo, y callará, porque lo llevó sobre sí.

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

Pondrá su boca en el polvo, por si quizá hay esperanza.

Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?

Dará la mejilla al que le hiriere; hartaráse de afrenta.

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

Porque el Señor no desechará para siempre:

Mert nem zár ki örökre az Úr.

Antes si afligiere, también se compadecerá según la multitud de sus misericordias.

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

Porque no aflige ni congoja de su corazón á los hijos de los hombres.

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

Desmenuzar bajo de sus pies todos los encarcelados de la tierra,

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

Hacer apartar el derecho del hombre ante la presencia del Altísimo,

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

Trastornar al hombre en su causa, el Señor no lo sabe.

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

¿Quién será aquel que diga, que vino algo que el Señor no mandó?

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

¿De la boca del Altísimo no saldrá malo y bueno?

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

¿Por qué murmura el hombre viviente, el hombre en su pecado?

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*

Escudriñemos nuestros caminos, y busquemos, y volvámonos á JEHOVÁ.

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Levantemos nuestros corazones con las manos á Dios en los cielos.

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Nosotros nos hemos rebelado, y fuimos desleales; tú no perdonaste.

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

Desplegaste la ira, y nos perseguiste; mataste, no perdonaste.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Te cubriste de nube, porque no pasase la oración nuestra.

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

Raedura y abominación nos tornaste en medio de los pueblos.

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

Todos nuestros enemigos abrieron sobre nosotros su boca.

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

Temor y lazo fué para nosotros, asolamiento y quebrantamiento.

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Ríos de aguas echan mis ojos, por el quebrantamiento de la hija de mi pueblo.

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

Mis ojos destilan, y no cesan, porque no hay alivio,

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

Hasta que JEHOVÁ mire y vea desde los cielos.

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

Mis ojos contristaron mi alma, por todas las hijas de mi ciudad.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

Mis enemigos me dieron caza como á ave, sin por qué.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

Ataron mi vida en mazmorra, pusieron piedra sobre mí.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

Aguas de avenida vinieron sobre mi cabeza; yo dije: Muerto soy.

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

Invoqué tu nombre, oh JEHOVÁ, desde la cárcel profunda.

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

Oíste mi voz; no escondas tu oído á mi clamor, para mi respiro

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

Acercástete el día que te invoqué: dijiste: No temas.

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Abogaste, Señor, la causa de mi alma; redimiste mi vida.

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Tú has visto, oh JEHOVÁ, mi agravio; defiende mi causa.

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

Tú has visto toda su venganza; todos sus pensamientos contra mí.

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

Tú has oído el oprobio de ellos, oh JEHOVÁ, todas sus maquinaciones contra mí;

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

Los dichos de los que contra mí se levantaron, y su designio contra mí todo el día.

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

Su sentarse, y su levantarse mira: yo soy su canción.

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

Dales el pago, oh JEHOVÁ, según la obra de sus manos.

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

Dales ansia de corazón, tu maldición á ellos.

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Persíguelos en tu furor, y quebrántalos de debajo de los cielos, oh JEHOVÁ.

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!