Lamentations 3

Jam jest ten mąż, którym widział utrapienie od rózgi rozgniewania Bożego.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Zaprowadził mię, i zawiódł do ciemności, a nie do światłości;
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Tylko się na mię obórzył, a obrócił rękę swoję przez cały dzień.
Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.
Do starości przywiódł ciało moje i skórę moję, a połamał kości moje.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Obudował mię a ogarnął żółcią i pracą;
*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
W ciemnych miejscach posadził mię, jako tych, którzy dawno pomarli.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Ogrodził mię, abym nie wyszedł, obciążył okowy moje;
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
A choć wołam i krzyczę, zatula uszy na modlitwę moję.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Ogrodził drogę moję ciosanym kamieniem, ścieszki moje wywrócił.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Jest jako niedźwiedziem czyhającym na mię, jako lwem w skrytościach.
Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.
Drogi moje odwrócił, owszem, rozszarpał mię, i uczynił mię spustoszoną.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Naciągnął łuk swój, a postawił mię jako cel strzałom swym.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Przestrzelił nerki moje strzałami z sajdaka swego.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Jestem pośmiewiskiem ze wszystkim ludem moim, pieśnią ich przez cały dzień.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Nasyca mię gorzkościami; upija mię piołunem.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Nadto pokruszył o kamyczki zęby moje, i pogrążył mię w popiele.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Takeś oddalił, o Boże! od pokoju duszę moję, aż na wczasy zapominam.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
I mówię: Zginęła siła moja, i nadzieja moja, którąm miał w Panu.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Wszakże wspominając na utrapienie moje, i na płacz mój, na piołun, i na żółć.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Wspominając ustawicznie, uniża się we mnie dusza moja.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Przywodząc to sobie do serca swego, mam nadzieję.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Wielkie jest miłosierdzie Pańskie, żeśmy do szczętu nie zginęli; nie ustawają zaiste litości jego.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Ale się na każdy poranek odnawiają; wielka jest prawda twoja.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Pan jest działem moim, mówi dusza moja, dlatego mam w nim nadzieję.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Dobry jest Pan tym, którzy nań oczekują, duszy takowej, która go szuka.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Dobrze jest, cierpliwie oczekiwać na zbawienie Pańskie.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Dobrze jest mężowi nosić jarzmo od dzieciństwa swego;
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Który będąc opuszczony, cierpliwym jest w tem, co nań włożono;
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Kładzie w prochu usta swe, ażby się okazała nadzieja;
Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?
Nadstawia bijącemu policzka, a nasycony bywa obelżeniem.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Bo Pan na wieki nie odrzuca;
Mert nem zár ki örökre az Úr.
Owszem, jeźli zasmuca, zasię się zmiłuje według mnóstwa miłosierdzia swego.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
Zaiste nie z serca trapi i zasmuca synów ludzkich.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Aby kto starł nogami swemi wszystkich więźniów w ziemi;
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Aby kto niesprawiedliwie sądził męża przed obliczem Najwyższego;
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
Aby kto wywrócił człowieka w sprawie jego, Pan się w tem nie kocha.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
Któż jest, coby rzekł: Stało się, a Pan nie przykazał?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Izali z ust Najwyższego nie pochodzi złe i dobre?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Przeczżeby tedy sobie utyskiwać miał człowiek żyjący, a mąż nad kaźnią za grzechy swoje.
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*
Dowiadujmy się raczej, a badajmy się dróg naszych, nawróćmy się do Pana;
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Podnieśmy serca i ręce nasze w niebo do Boga.
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Myśmy wstąpili i staliśmy się odpornymi; przetoż ty nie odpuszczasz.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Okryłeś się zapalczywością, i gonisz nas, mordujesz, a nie szanujesz.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Okryłeś się obłokiem, aby cię nie dochodziła modlitwa.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Za śmieci i za pomiotło położyłeś nas w pośrodku tych narodów.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Otworzyli na nas usta swoje wszyscy nieprzyjaciele nasi.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Strach i dół przyszedł na nas, spustoszenie i skruszenie.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Strumienie wód płyną z oczów moich, dla skruszenia córki ludu mojego.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Oczy moje płyną bez przestanku, przeto, że niemasz żadnej ulgi,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Ażby wejrzał i obaczył Pan z nieba.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Oczy moje trapią duszę moję dla wszystkich córek miasta mojego.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Łowili mię ustawicznie jako ptaka nieprzyjaciele moi bez przyczyny.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Wrzucili do dołu żywot mój, a przywalili mię kamieniem.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Wezbrały wody nad głową moją, i rzekłem: Jużci po mnie!
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Wzywam imienia twego, o Panie! z dołu bardzo głębokiego.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Głos mój wysłuchiwałeś; nie zatulajże ucha twego przed wzdychaniem mojem, i przed wołaniem mojem.
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Przybliżając się do mnie w dzień, któregom cię wzywał, mawiałeś: Nie bój się.
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Zastawiałeś się, Panie! o sprawę duszy mojej, a wybawiałeś żywot mój.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Widzisz, o Panie! bezprawie, które mi się dzieje, osądźże sprawę moję.
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Widzisz wszystkę pomstę ich, i wszystkie zamysły ich przeciwko mnie.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Słyszysz urąganie ich, o Panie! i wszystkie zamysły ich przeciwko mnie.
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Słyszysz wargi powstawających przeciwko mnie, i przemyśliwanie ich przeciwko mnie przez cały dzień.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Obacz siadanie ich, i wstawanie ich; jam zawżdy jest pieśnią ich.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Oddajże im nagrodę, Panie! według sprawy rąk ich;
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Dajże im zatwardziałe serce, i przeklęstwo swe na nich;
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Goń ich w zapalczywości, a zgładź ich, aby nie byli pod niebem twojem, o Panie!
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!