Lamentations 3

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

Jeg er den mann som har sett elendighet under hans vredes ris.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Mig har han ledet og ført i mørke og ikke i lys.

Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.

Bare mot mig vender han atter og atter sin hånd den hele dag.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Han lot mitt kjøtt og min hud fortæres; han knuste mine ben.

*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Han bygget en mur mot mig og omringet mig med bitterhet og møie.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

På mørke steder lot han mig bo som de for lenge siden døde.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Han murte igjen for mig, så jeg ikke kan komme ut; han gjorde mine lenker tunge.

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Om jeg enn ropte og skrek, lukket han sitt øre for min bønn.

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

Han tilmurte mine veier med hugne stener, mine stier gjorde han krokete.

Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.

En lurende bjørn var han mot mig, en løve i skjul.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Mine veier gjorde han til avveier, han sønderrev mig og ødela mig.

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Han spente sin bue og stilte mig op til mål for sin pil.

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

Han lot sitt koggers sønner fare inn i mine nyrer.

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Jeg er blitt til latter for alt mitt folk, til en spottesang for dem hele dagen.

Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

Han mettet mig med bitre urter, han gav mig rikelig malurt å drikke.

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

Han knuste mine tenner, han gav mig småsten å ete, han trykte mig ned i asken.

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

Du forkastet mig og tok bort min fred; jeg glemte det som godt er,

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

og jeg sa: Det er forbi med min kraft og mitt håp til Herren.

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

Kom i hu min elendighet og min landflyktighet - malurt og galle!

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

Min sjel kommer det i hu og er nedbøiet i mig.

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

Dette vil jeg ta mig til hjerte, derfor vil jeg håpe:

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

Herrens miskunnhet er det at det ikke er forbi med oss; for hans barmhjertighet har ennu ikke ende.

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

Den er ny hver morgen, din trofasthet er stor.

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Herren er min del, sier min sjel; derfor håper jeg på ham.

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

Herren er god mot dem som bier efter ham, mot den sjel som søker ham.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Det er godt at en bier i stillhet efter Herrens frelse.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Det er godt for en mann at han bærer åk i sin ungdom,

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

at han sitter ene og tier, når han legger byrder på ham,

Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?

at han trykker sin munn i støvet og sier: Kanskje det ennu er håp -

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

at han vender sitt kinn til den som slår ham, lar sig mette med hån.

Mert nem zár ki örökre az Úr.

For Herren forkaster ikke til evig tid,

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

men om han bedrøver, så forbarmer han sig igjen efter sin rike miskunnhet;

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

for det er ikke av hjertet han plager eller bedrøver menneskenes barn.

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

Når nogen knuser alle jordens fanger under sine føtter,

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

bøier mannens rett for den Høiestes åsyn

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

eller gjør en mann urett i hans sak - mon Herren ikke ser det?

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

Hvem talte så det skjedde, uten at Herren bød det?

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

Er det ikke fra den Høiestes munn både de onde og de gode ting utgår?

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*

Hvorfor klager et menneske som lever? Enhver klage over sin egen synd!

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

La oss ransake våre veier og granske dem, og la oss vende om til Herren!

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

La oss løfte vårt hjerte og våre hender til Gud i himmelen!

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

Vi har syndet og vært gjenstridige; du har ikke tilgitt.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Du innhyllet dig i vrede og forfulgte oss; du slo ihjel, du sparte ikke.

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

Du innhyllet dig i skyer, så ingen bønn trengte igjennem.

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

Til skarn og utskudd gjorde du oss midt iblandt folkene.

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

De spilte op sin munn mot oss alle våre fiender.

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Gru og grav er blitt oss til del, ødeleggelse og undergang.

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

Bekker av tårer rinner fra mitt øie fordi mitt folks datter er gått under.

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

Mitt øie rinner og har ikke ro, det får ingen hvile,

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

før Herrens øie ser ned fra himmelen.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

Mitt øie volder min sjel smerte for alle min stads døtres skyld.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

Hårdt jaget de mig som en fugl de som var mine fiender uten årsak.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

De vilde gjøre ende på mitt liv, de vilde kaste mig i brønnen, og de kastet sten på mig.

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

Vannene strømmet over mitt hode; jeg sa: Jeg er fortapt.

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

Jeg påkalte ditt navn, Herre, fra den dypeste brønn.

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

Du hørte min røst; lukk ikke ditt øre for mitt rop, men la mig få lindring!

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Du var nær den dag jeg kalte på dig; du sa: Frykt ikke!

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Herre, du har ført min sjels sak, du har frelst mitt liv.

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

Herre, du har sett den urett jeg har lidt; døm i min sak!

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

Du har sett all deres hevn, alle deres onde råd mot mig.

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

Du har hørt deres hån, Herre, alle deres onde råd mot mig,

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

mine motstanderes tale og deres tanker mot mig den hele dag.

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

Akt på dem når de sitter, og når de står op! De synger spottesanger om mig.

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

Du vil gjøre gjengjeld mot dem, Herre, efter deres henders gjerning.

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Du vil legge et dekke over deres hjerte, din forbannelse vil bli dem til del.

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!

Du vil forfølge dem i vrede og ødelegge dem, så de ikke mere finnes under Herrens himmel.