Lamentations 3

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

Io sono un uomo che ha veduto l’afflizione sotto la verga del suo furore.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Egli m’ha condotto, m’ha fatto camminare nelle tenebre e non nella luce.

Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.

Sì, contro di me di nuovo volge la sua mano tutto il giorno.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Egli ha consunta la mia carne e la mia pelle, ha fiaccato le mie ossa.

*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Ha costituito una cinta contro di me, m’ha circondato d’amarezza e d’affanno.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

M’ha fatto abitare in luoghi tenebrosi, come quelli che son morti da lungo tempo.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Egli m’ha circondato d’un muro, perché non esca: m’ha caricato di pesanti catene.

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Anche quando grido e chiamo al soccorso, egli chiude l’accesso alla mia preghiera.

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

Egli m’ha sbarrato la via di blocchi di pietra, ha sconvolti i miei sentieri.

Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.

Egli è stato per me come un orso in agguato, come un leone in luoghi nascosti.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Egli m’ha sviato dal mio cammino e m’ha squarciato, m’ha reso desolato.

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Ha teso il suo arco, m’ha preso come mira delle sue frecce.

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

M’ha fatto penetrar nelle reni le saette del suo turcasso.

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Io son diventato lo scherno di tutto il mio popolo, la sua canzone di tutto il giorno.

Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

Egli m’ha saziato d’amarezza, m’ha abbeverato d’assenzio.

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

M’ha spezzato i denti con della ghiaia, m’ha affondato nella cenere.

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

Tu hai allontanata l’anima mia dalla pace, io ho dimenticato il benessere.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Io ho detto: "E’ sparita la mia fiducia, non ho più speranza nell’Eterno!"

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

Ricordati della mia afflizione, della mia vita raminga, dell’assenzio e dell’amarezza!

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

L’anima mia se ne ricorda del continuo, e n’è abbattuta dentro di me.

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

Questo voglio richiamarmi alla mente, per questo voglio sperare:

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

E’ una grazia dell’Eterno che non siamo stati interamente distrutti; poiché le sue compassioni non sono esaurite;

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

si rinnovano ogni mattina. Grande è la tua fedeltà!

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

"L’Eterno è la mia parte", dice l’anima mia, "perciò spererò in lui".

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

L’Eterno è buono per quelli che sperano in lui, per l’anima che lo cerca.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Buona cosa è aspettare in silenzio la salvezza dell’Eterno.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Buona cosa è per l’uomo portare il giogo nella sua giovinezza.

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

Si segga egli solitario e stia in silenzio quando l’Eterno glielo impone!

Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?

Metta la sua bocca nella polvere! forse, v’è ancora speranza.

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

Porga la guancia a chi lo percuote, si sazi pure di vituperio!

Mert nem zár ki örökre az Úr.

Poiché il Signore non ripudia in perpetuo;

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

ma, se affligge, ha altresì compassione, secondo la moltitudine delle sue benignità;

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

giacché non è volentieri ch’egli umilia ed affligge i figliuoli degli uomini.

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

Quand’uno schiaccia sotto i piedi tutti i prigionieri della terra,

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

quand’uno perverte il diritto d’un uomo nel cospetto dell’Altissimo,

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

quando si fa torto ad alcuno nella sua causa, il Signore non lo vede egli?

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

Chi mai dice una cosa che s’avveri, se il Signore non l’ha comandato?

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

Il male ed il bene non procedon essi dalla bocca dell’Altissimo?

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*

Perché il vivente si rammaricherebbe? Ognuno si rammarichi del proprio peccato!

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Esaminiamo le nostre vie, scrutiamole, e torniamo all’Eterno!

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Eleviamo insiem con le mani, i nostri cuori a Dio ne’ cieli!

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

Noi abbiam peccato, siamo stati ribelli, e tu non hai perdonato.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Tu ti sei avvolto nella tua ira, e ci hai inseguiti; tu hai ucciso senza pietà;

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

ti sei avvolto in una nuvola, perché la preghiera non potesse passare;

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

tu hai fatto di noi delle spazzature, dei rifiuti, in mezzo ai popoli.

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

Tutti i nostri nemici aprono larga la bocca contro di noi.

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Ci son toccati il terrore, la fossa, la desolazione e la ruina.

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

I miei occhi si sciolgono in rivi d’acqua, a motivo della ruina della figliuola del mio popolo.

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

L’occhio mio si scioglie in lacrime, senza posa, senza intermittenza,

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

finché dal cielo l’Eterno non guardi e non veda il nostro stato.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

L’occhio mio m’affanna l’anima a motivo di tutte le figliuole della mia città.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

Quelli che mi son nemici senza cagione, m’han dato la caccia come a un uccello.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

M’hanno annientato la vita nella fossa, m’han gettato delle pietre addosso.

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

Le acque salivano fin sopra al mio capo, io dicevo: "E’ finita per me!"

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

Io ho invocato il tuo nome, o Eterno, dal fondo della fossa;

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

tu hai udito la mia voce; non nascondere il tuo orecchio al mio sospiro, al mio grido!

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Nel giorno ch’io t’ho invocato ti sei avvicinato; tu hai detto: "Non temere!"

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

O Signore, tu hai difesa la causa dell’anima mia, tu hai redento la mia vita.

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

O Eterno, tu vedi il torto che m’è fatto, giudica tu la mia causa!

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

Tu vedi tutto il loro rancore, tutte le loro macchinazioni contro di me.

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

Tu odi i loro oltraggi, o Eterno, tutte le loro macchinazioni contro di me,

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

il linguaggio di quelli che si levano contro di me, quello che meditano contro di me tutto il giorno!

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

Guarda! quando si seggono, quando s’alzano, io sono la loro canzone.

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

Tu li retribuirai, o Eterno, secondo l’opera delle loro mani.

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Darai loro induramento di cuore, la tua maledizione.

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!

Li inseguirai nella tua ira, e li sterminerai di sotto i cieli dell’Eterno.