Lamentations 3

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

Аз съм човекът, който видя скръб от тоягата на Неговата ярост.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Мен Той води и отведе в тъмнина, а не в светлина.

Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.

Само против мен обръща непрекъснато ръката Си цял ден.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Състари плътта ми и кожата ми, строши костите ми.

*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Загради ме и ме обкръжи с горчивина и мъка.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Сложи ме да живея в тъмнина като отдавна умрелите.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Обгради ме и не мога да изляза, утежни бронзовите ми окови.

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Също и когато викам и ридая, спира молитвата ми.

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

Прегради пътищата ми с дялани камъни, изкриви пътеките ми.

Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.

Стана ми като мечка в засада, като лъв в скришни места.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Отби настрана пътищата ми и ме разкъса, опустоши ме.

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Опъна лъка Си и ме постави като прицел на стрела.

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

Заби в бъбреците ми стрелите на колчана Си.

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Станах за присмех на целия си народ и за тяхна подигравателна песен цял ден.

Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

Насити ме с горчивини, напи ме с пелин.

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

Строши зъбите ми с кремък, стъпка ме в праха.

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

Отблъснал си душата ми от мира, забравих благоденствието.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

И казах: Погина силата ми и надеждата ми в ГОСПОДА.

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

Спомни си скръбта ми и скитането ми, пелина и жлъчката!

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

Душата ми ги помни непрестанно и се е смирила в мен.

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

Това ще влагам в сърцето си, затова ще се надявам:

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

Заради милостите на ГОСПОДА ние не се довършихме, защото милосърдията Му не свършват.

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

Те се подновяват всяка сутрин, голяма е Твоята вярност.

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Моят дял е ГОСПОД, казва душата ми, затова ще се надявам на Него.

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

Добър е ГОСПОД към тези, които Го чакат, към душата, която Го търси.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Добро е тихо да се очаква спасението от ГОСПОДА.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Добро е за човека да носи ярем в младостта си.

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

Нека седи насаме и мълчи, когато Господ му го е наложил.

Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?

Нека сложи устата си в пръстта — може би има надежда.

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

Нека подаде бузата си на онзи, който го бие, нека се насити с позор.

Mert nem zár ki örökre az Úr.

Защото Господ не отхвърля завинаги,

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

а като е наскърбил, пак се смилява според многото Си милости.

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

Защото не от сърце Той наскърбява и огорчава човешките синове.

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

Да се тъпчат под крака всички затворници на земята,

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

да се изкривява съдът на човека пред лицето на Всевишния,

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

да се онеправдава човек в делото му — ГОСПОД няма ли да види?

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

Кой е този, който каза и се изпълни, без да е заповядал ГОСПОД?

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

Не излизат ли от устата на Всевишния и злото, и доброто?

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*

Защо се оплаква жив човек, и мъж за греховете си?

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Нека изследваме и изпитаме пътищата си и нека се върнем при ГОСПОДА!

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Нека издигнем сърцата си и ръцете си към Бога в небесата!

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

Ние съгрешихме и отстъпихме и Ти не ни прости.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Обви се с гняв и ни преследва, убива ни, без да ни пожалиш.

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

Обви се с облак, за да не проникне молитва.

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

Помия и измет ни направи сред народите.

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

Всичките ни врагове раззинаха устата си против нас.

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Ужас и яма ни сполетяха, опустошение и разрушение.

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

Водни потоци лее окото ми заради разрушението на дъщерята на народа ми.

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

Окото ми пролива сълзи и не престава, защото няма отдих,

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

докато ГОСПОД не се наведе и не погледне от небесата.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

Окото ми наскърбява душата ми заради всичките дъщери на града ми.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

Постоянно ме гонят като птичка враговете ми без причина.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

Отсякоха живота ми в рова и хвърлиха камък върху мен.

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

Водите стигнаха над главата ми, казах: Отсечен съм!

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

Призовах Името Ти, ГОСПОДИ, от най-дълбокия ров.

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

Ти чу гласа ми; не крий ухото Си от въздишките ми, от вика ми!

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Ти се приближи в деня, когато Те призовах. Каза: Не бой се.

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Ти защити, Господи, делото на душата ми, изкупи живота ми.

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

Ти видя, ГОСПОДИ, онеправдаването ми, отсъди правото ми!

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

Ти видя цялото им отмъщение, всичките им замисли за мен.

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

Ти чу хулите им, ГОСПОДИ, всичките им замисли против мен,

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

говоренето на тези, които се надигнаха против мен, и хитрините им цял ден.

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

Виж сядането им и ставането им — аз съм им подигравателна песен.

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

Върни им, ГОСПОДИ, отплата според делата на ръцете им!

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Дай им слепота на сърцето, Твоето проклятие да ги постигне!

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!

Преследвай ги с гняв и ги изтреби изпод небесата ГОСПОДНИ!