Lamentations 3

Ja sam čovjek što upozna bijedu pod šibom gnjeva njegova.

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

Mene je odveo i natjerao da hodam u tmini i bez svjetlosti.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

I upravo mene bije i udara bez prestanka njegova ruka.

Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.

Iscijedio je moje meso, kožu moju, polomio kosti moje.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Načinio mi jaram, glavu obrubio tegobama.

*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Pustio me da živim u tminama kao mrtvaci vječiti.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Zazidao me, i ja ne mogu izaći, otežao je moje okove.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Kada sam vikao i zapomagao, molitvu je moju odbijao.

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Zazidao mi ceste tesanim kamenom, zakrčio je putove moje.

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

Meni on bijaše medvjed koji vreba, lav u zasjedi.

Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.

U bespuća me vodio, razdirao, ostavljao me da umirem.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Napinjao je luk svoj i gađao me kao metu za svoje strelice.

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

U slabine mi sasuo strelice, sinove svoga tobolca.

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

Postao sam smiješan svome narodu, rugalica svakidašnja.

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Gorčinom me hranio, pelinom me napajao.

Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

Puštao me da zube kršim kamen grizući, zakapao me u pepeo.

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

Duši je mojoj oduzet mir i više ne znam što je sreća!

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

Rekoh: Dotrajao je život moj i nada koja mi od Jahve dolazi.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Spomeni se bijede moje i stradanja, pelina i otrova!

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

Bez prestanka na to misli i sahne duša u meni.

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

To nosim u srcu i gojim nadu u sebi.

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

Dobrota Jahvina nije nestala, milosrđe njegovo nije presušilo.

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

Oni se obnavljaju svako jutro: tvoja je vjernost velika!

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

"Jahve je dio moj", veli mi duša, "i zato se u nj pouzdajem."

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Dobar je Jahve onom koji se u nj pouzdaje, duši koja ga traži.

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

Dobro je u miru čekati spasenje Jahvino!

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Dobro je čovjeku da nosi jaram za svoje mladosti.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Neka sjedi u samoći i šuti, jer mu On to nametnu;

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

neka usne priljubi uz prašinu, možda još ima nade!

Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?

Neka pruži obraz onome koji ga bije, neka se zasiti porugom.

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

Jer Gospod ne odbacuje nikoga zauvijek:

Mert nem zár ki örökre az Úr.

jer ako i rastuži, on se smiluje po svojoj velikoj ljubavi.

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

Jer samo nerado on ponižava i rascvili sinove čovjeka.

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

Kad se gaze nogama svi zemaljski sužnjevi,

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

kad se izvrće pravica čovjeku pred licem Svevišnjeg,

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

kad se krivica nanosi čovjeku u parnici, zar Gospod ne vidi?

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

Tko je rekao nešto i zbilo se? Nije li Gospod to zapovjedio?

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

Ne dolazi li iz usta Svevišnjega i dobro i zlo?

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

Na što se tuže živi ljudi? Svatko na svoj grijeh.

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*

Ispitajmo, pretražimo pute svoje i vratimo se Jahvi.

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Dignimo svoje srce i ruke svoje k Bogu koji je na nebesima.

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Da, mi smo se odmetali, bili nepokorni, a ti, ti nisi praštao!

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

Obastrt gnjevom svojim, gonio si nas, ubijao i nisi štedio.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Oblakom si se obastro da molitva ne prodre do tebe.

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

Načinio si od nas smeće i odmet među narodima.

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

Razjapili usta na nas svi neprijatelji naši.

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

Užas i jama bila nam sudbina, propast i zator!

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Potoci suza teku iz očiju mojih zbog propasti Kćeri naroda mojega.

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

Moje oči liju suze bez prestanka, jer prestanka nema

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

dok ne pogleda i ne vidi Jahve s nebesa.

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

Moje mi oko bol zadaje zbog kćeri svih mojega grada.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

Uporno me k'o pticu progone svi što me mrze, a bez razloga.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

U jamu baciše moj život i zatrpaše je kamenjem.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

Voda mi dođe preko glave, rekoh sam sebi: "Pogiboh!"

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

I tada zazvah ime tvoje, Jahve, iz najdublje jame.

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

Ti oču moj glas: "Ne začepljuj uši svoje na vapaje moje."

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

Bliz meni bijaše u dan vapaja mog, govoraše: "Ne boj se!"

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Ti si, Gospode, izborio pravdu za dušu moju, ti si život moj izbavio.

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Ti, Jahve, vidje kako me tlače, dosudi mi pravdu.

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

Ti vidje svu osvetu njinu, sve podvale protiv mene.

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

Čuo si, Jahve, podrugivanje njihovo, sve podvale protiv mene.

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

Usne protivnika mojih i misli njine protiv mene su cio dan.

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

Kad sjede, kad ustaju, pogledaj samo: ja sam im pjesma-rugalica.

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

Vrati im, Jahve, milo za drago, po djelu ruku njihovih.

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

Učini da srca im otvrdnu, udari ih prokletstvom svojim.

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Goni ih gnjevno i sve ih istrijebi pod nebesima svojim, Jahve!

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!