Lamentations 3

Аз съм човекът, който видя скръб от тоягата на Неговата ярост.

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

Мен Той води и отведе в тъмнина, а не в светлина.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Само против мен обръща непрекъснато ръката Си цял ден.

Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.

Състари плътта ми и кожата ми, строши костите ми.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Загради ме и ме обкръжи с горчивина и мъка.

*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Сложи ме да живея в тъмнина като отдавна умрелите.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Обгради ме и не мога да изляза, утежни бронзовите ми окови.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Също и когато викам и ридая, спира молитвата ми.

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Прегради пътищата ми с дялани камъни, изкриви пътеките ми.

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

Стана ми като мечка в засада, като лъв в скришни места.

Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.

Отби настрана пътищата ми и ме разкъса, опустоши ме.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Опъна лъка Си и ме постави като прицел на стрела.

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Заби в бъбреците ми стрелите на колчана Си.

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

Станах за присмех на целия си народ и за тяхна подигравателна песен цял ден.

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Насити ме с горчивини, напи ме с пелин.

Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

Строши зъбите ми с кремък, стъпка ме в праха.

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

Отблъснал си душата ми от мира, забравих благоденствието.

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

И казах: Погина силата ми и надеждата ми в ГОСПОДА.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Спомни си скръбта ми и скитането ми, пелина и жлъчката!

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

Душата ми ги помни непрестанно и се е смирила в мен.

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

Това ще влагам в сърцето си, затова ще се надявам:

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

Заради милостите на ГОСПОДА ние не се довършихме, защото милосърдията Му не свършват.

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

Те се подновяват всяка сутрин, голяма е Твоята вярност.

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

Моят дял е ГОСПОД, казва душата ми, затова ще се надявам на Него.

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Добър е ГОСПОД към тези, които Го чакат, към душата, която Го търси.

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

Добро е тихо да се очаква спасението от ГОСПОДА.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Добро е за човека да носи ярем в младостта си.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Нека седи насаме и мълчи, когато Господ му го е наложил.

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

Нека сложи устата си в пръстта — може би има надежда.

Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?

Нека подаде бузата си на онзи, който го бие, нека се насити с позор.

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

Защото Господ не отхвърля завинаги,

Mert nem zár ki örökre az Úr.

а като е наскърбил, пак се смилява според многото Си милости.

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

Защото не от сърце Той наскърбява и огорчава човешките синове.

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

Да се тъпчат под крака всички затворници на земята,

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

да се изкривява съдът на човека пред лицето на Всевишния,

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

да се онеправдава човек в делото му — ГОСПОД няма ли да види?

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

Кой е този, който каза и се изпълни, без да е заповядал ГОСПОД?

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

Не излизат ли от устата на Всевишния и злото, и доброто?

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

Защо се оплаква жив човек, и мъж за греховете си?

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*

Нека изследваме и изпитаме пътищата си и нека се върнем при ГОСПОДА!

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Нека издигнем сърцата си и ръцете си към Бога в небесата!

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Ние съгрешихме и отстъпихме и Ти не ни прости.

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

Обви се с гняв и ни преследва, убива ни, без да ни пожалиш.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Обви се с облак, за да не проникне молитва.

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

Помия и измет ни направи сред народите.

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

Всичките ни врагове раззинаха устата си против нас.

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

Ужас и яма ни сполетяха, опустошение и разрушение.

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Водни потоци лее окото ми заради разрушението на дъщерята на народа ми.

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

Окото ми пролива сълзи и не престава, защото няма отдих,

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

докато ГОСПОД не се наведе и не погледне от небесата.

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

Окото ми наскърбява душата ми заради всичките дъщери на града ми.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

Постоянно ме гонят като птичка враговете ми без причина.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

Отсякоха живота ми в рова и хвърлиха камък върху мен.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

Водите стигнаха над главата ми, казах: Отсечен съм!

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

Призовах Името Ти, ГОСПОДИ, от най-дълбокия ров.

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

Ти чу гласа ми; не крий ухото Си от въздишките ми, от вика ми!

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

Ти се приближи в деня, когато Те призовах. Каза: Не бой се.

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Ти защити, Господи, делото на душата ми, изкупи живота ми.

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Ти видя, ГОСПОДИ, онеправдаването ми, отсъди правото ми!

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

Ти видя цялото им отмъщение, всичките им замисли за мен.

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

Ти чу хулите им, ГОСПОДИ, всичките им замисли против мен,

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

говоренето на тези, които се надигнаха против мен, и хитрините им цял ден.

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

Виж сядането им и ставането им — аз съм им подигравателна песен.

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

Върни им, ГОСПОДИ, отплата според делата на ръцете им!

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

Дай им слепота на сърцето, Твоето проклятие да ги постигне!

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Преследвай ги с гняв и ги изтреби изпод небесата ГОСПОДНИ!

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!