Psalms 78

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Asaphin opetus. Kuule, kansani, minun lakini: kallistakaat korvanne minun suuni sanoihin.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Minä avaan suuni sananlaskuun, ja vanhat tapaukset mainitsen,

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

Jotka me kuulleet olemme ja tiedämme, ja meidän isämme meille jutelleet ovat,

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Ettemme sitä salaisi heidän lapsiltansa, jälkeentulevaiselta sukukunnalta, julistain Herran kiitoksia, ja hänen voimaansa ja ihmeitänsä, jotka hän on tehnyt.

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Hän sääsi todistuksen Jakobissa, ja antoi lain Israelissa, jonka hän käski meidän isäimme opettaa lapsillensa,

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

Että vastatulevaiset oppisivat, ja lapset, jotka vielä syntyvät: kuin he kasvavat, että hekin myös ilmoittaisivat lapsillensa;

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Että he panisivat toivonsa Jumalaan ja ei unohtaisi Jumalan tekoja, vaan pitäisivät hänen käskynsä,

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Ja ei olisi niinkuin heidän isänsä, vastahakoinen ja kankia suku, joka ei vahvistanut sydäntänsä, ja heidän henkensä ei riippunut uskollisesti Jumalassa;

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Niinkuin Ephraimin lapset, sota-aseilla varustetut joutsimiehet, pakenivat sodan ajalla.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Ei he pitäneet Jumalan liittoa, ja ei vaeltaneet hänen laissansa.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Ja he unohtivat hänen tekonsa ja ihmeensä, jotka hän heille osottanut oli.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Heidän isäinsä edessä teki hän ihmeitä, Egyptin maassa, Zoanin kedolla.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Hän halkasi meren ja vei heitä sen lävitse, ja asetti vedet niinkuin roukkion.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Ja hän talutti heitä yli päivää pilvellä, yli yötä tulen valolla.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Hän halkasi kalliot korvessa, ja juotti heitä vedellä yltäkyllä.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Ja hän laski ojat vuotamaan kalliosta, niin että vedet siitä vuosivat niinkuin virrat.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Ja vielä he sittenkin syntiä tekivät häntä vastaan, ja vihoittivat korkeimman korvessa.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

He kiusasivat Jumalaa sydämessänsä, anoen ruokaa sielullensa.

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

He puhuivat Jumalaa vastaan ja sanoivat: voineeko Jumala valmistaa pöydän korvessa?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Katso, kyllä tosin hän kallioon löi, ja vedet vuosivat, ja ojat juoksivat; mutta voineeko hän myös leipää antaa, eli kansallensa lihaa toimittaa?

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Kuin Herra sen kuuli, vihastui hän: ja tuli sytytettiin Jakobissa, ja julmuus tuli Israelin päälle,

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Ettei he uskoneet Jumalan päälle, ja ei uskaltaneet hänen apuunsa.

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Ja hän käski pilviä ylhäältä, ja avasi taivaan ovet,

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Ja antoi sataa heille mannaa syödäksensä, ja antoi heille taivaan leipää.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

He söivät väkeväin leipää: hän lähetti heille kyllä ruokaa ravinnoksi.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Hän antoi itätuulen puhaltaa taivaan alla, ja väkevyydellänsä kehoitti hän etelätuulen,

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Ja antoi sataa, niinkuin tomua, lihaa heille, ja lintuja niinkuin santaa meressä,

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Ja salli langeta keskelle heidän leiriänsä, joka paikassa kuin he asuivat.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Niin he söivät ja yltäkyllä ravittiin: ja hän antoi heille heidän himonsa,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Kuin ei he vielä lakanneet himoitsemasta, ja ruoka oli vielä heidän suussansa,

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Tuli Jumalan viha heidän päällensä, ja tappoi jaloimmat heidän seastansa, ja parahimmat Israelissa hän maahan löi.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Mutta vielä sittenkin kaikissa näissä he syntiä tekivät ja ei uskoneet hänen ihmeitänsä.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Sentähden lopetti hän heidän päivänsä turhuudessa, ja heidän vuotensa kiiruhtain.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Kuin hän heitä tappoi, etsivät he häntä: ja he palasivat ja tulivat varhain Jumalan tykö,

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Ja muistelivat, että Jumala on heidän turvansa, ja Jumala korkein heidän lunastajansa.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Ja he puhuivat hänelle ulkokullaisesti suullansa, ja valehtelivat hänelle kielellänsä.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Mutta heidän sydämensä ei ollut oikia hänen puoleensa, ja ei he pitäneet uskollisesti hänen liittoansa.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Mutta hän oli armollinen, ja antoi pahat teot anteeksi, ja ei hukuttanut heitä; ja hän käänsi pois usein vihansa, ettei hän laskenut kaikkea vihaansa menemään.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Sillä hän muisti heidän lihaksi, tuuleksi, joka menee pois ja ei palaja.

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Kuinka usein he vihoittivat hänen korvessa ja kehoittivat hänen erämaassa?

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Ja he kiusasivat taas Jumalaa joka aika, ja laittivat pyhää Israelissa.

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

Ei he muistaneet hänen kättänsä sinä päivänä, jona hän lunasti heitä vihollisista:

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Niinkuin hän oli merkkinsä Egyptissä tehnyt, ja ihmeensä Zoanin kedolla,

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Koska hän heidän virtansa vereksi muutti, ettei he ojistansa taitaneet juoda:

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

Koska hän turilaat heidän sekaansa lähetti, jotka heitä söivät, ja sammakot, jotka heitä hukuttivat;

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

Ja antoi heidän tulonsa ruohomadoille, ja heidän työnsä heinäsirkoille;

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Koska hän rakeilla heidän viinapuunsa löi, ja heidän metsäfikunansa jääkivillä;

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Koska hän löi heidän karjansa rakeilla, ja heidän laumansa pitkäisen tulella;

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Hän lähetti heidän päällensä vihansa, närkästyksen, julmuuden ja ahdistuksen, pahain enkelien lähettämisellä;

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Hän päästi vihansa heidän sekaansa, ja ei päästänyt heidän sielujansa kuolemasta, ja heidän eläimensä rutolla kuoletti;

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

Koska hän kaikki esikoiset löi Egyptissä, ensimäiset perilliset Hamin majoissa,

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Ja antoi kansansa vaeltaa niinkuin lampaat, ja vei heidät niinkuin lauman korvessa,

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Ja saatti heitä turvallisesti, ettei he peljänneet; vaan heidän vihollisensa peitti meri.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Ja hän vei heitä pyhänsä rajoihin, tämän vuoren tykö, jonka hänen oikia kätensä saanut oli.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Ja hän ajoi pois heidän edestänsä pakanat, ja jakoi heille perimisen arvalla: ja niiden majoissa antoi hän Israelin sukukunnat asua.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Mutta he kiusasivat ja vihoittivat korkian Jumalan, ja ei pitäneet hänen todistuksiansa.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Vaan he palasivat takaperin ja petollisesti luopuivat pois niinkuin heidän isänsäkin: poikkesivat pois niinkuin hellinnyt joutsi.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Ja he vihoittivat hänen korkeuksillansa ja kehoittivat häntä epäjumalainsa kuvilla.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Ja kuin Jumala sen kuuli, niin hän närkästyi, ja hylkäsi kovin Israelin,

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Niin että hän luopui asuinsiastansa Silossa, siitä majasta, jonka hän ihmisten sekaan asetti,

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Ja antoi heidän voimansa vankeuteen, ja heidän kauneutensa vihollisten käsiin.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Ja hän hylkäsi kansansa miekan alle, ja närkästyi perimistänsä vastaan.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Heidän parhaat nuorukaisensa kulutti tuli, ja heidän neitseensä ei tulleet häävirsillä kunnioitetuksi.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Heidän pappinsa kaatuivat miekalla; ja heidän leskensä ei itkeneet,

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Ja Herra heräsi niinkuin joku makaavainen, niinkuin joku väkevä luihkaaja viinan juomisesta,

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Ja löi vihollistansa perävieriin, ja pani ijankaikkisen häpiän heidän päällensä,

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Ja heitti Josephin majan pois, ja ei valinnut Ephraimin sukukuntaa.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Vaan hän valitsi Juudan sukukunnan, Zionin vuoren, jota hän rakasti,

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Ja rakensi pyhänsä korkialle, niinkuin ijankaikkisesti pysyväisen maan,

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

Ja valitsi palveliansa Davidin, ja otti hänen lammashuoneesta.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

Imettävistä lampaista haki hän hänen, että hän hänen kanssansa Jakobin kaitsis, ja Israelin hänen perimisensä.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

Ja hän kaitsi heitä kaikella sydämensä vakuudella, ja hallitsi heitä kaikella ahkeruudella.