Psalms 77

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

Asaphin Psalmi, Jedutunin edestä, edelläveisaajalle. Minä huudan äänelläni Jumalaa: Jumalaa minä huudan, ja hän kuultelee minua.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

Minun hätä-ajallani etsin minä Herraa: minun käteni on yöllä ojettu, ja ei lakkaa; sillä ei minun sieluni salli itseänsä lohduttaa.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Minä ajattelen tosin Jumalan päälle, olen kuitenkin murheissani: minä tutkin, ja henkeni on sittekin ahdistuksessa, Sela!

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Sinä pidät minun silmäni, että he valvovat: minä olen niin voimatoin, etten minä voi puhua.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Minä ajattelen vanhoja aikoja, entisiä vuosia:

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Minä muistan yöllä minun kantelettani: minä puhun sydämelleni, ja minun henkeni tutkii:

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Heittäneekö Jumala pois ijankaikkisesti, ja ei yhtään armoa silleen osoittane?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Puuttuneeko hänen laupiutensa ijankaikkisesti, ja olleeko lupauksella jo loppu suvusta sukuhun?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Onko Jumala unohtanut olla armollinen? ja sulkenut laupiutensa vihan tähden? Sela!

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

Minä sanoin: se on minun heikkouteni; mutta Ylimmäisen oikia käsi voi kaikki muuttaa.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Sentähden minä muistan Herran töitä, ja minä ajattelen entisiä ihmeitäs,

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Ja puhun kaikista sinun töistäs, ja sanon sinun teoistas.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Jumala, sinun ties on pyhä: kussa on niin väkevää Jumalaa kuin sinä Jumala?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Sinä olet se Jumala, joka ihmeitä tekee: sinä osoitit voimas kansain seassa.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Sinä lunastit sinun kansas käsivarrellas, Jakobin ja Josephin lapset, Sela!

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

Vedet näkivät sinun, Jumala, vedet näkivät sinun ja vapisivat, ja syvyydet pauhasivat,

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Paksut pilvet kaasivat vettä, pilvet jylisivät ja nuolet lensivät sekaan.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Se jylisi taivaassa, ja sinun leimaukses välkkyi maan piirin päälle: maa liikkui ja värisi siitä.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Sinun ties oli meressä, ja sinun polkus olivat suurissa vesissä, ja ei sinun jälkiäs kenkään tuntenut.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *

Sinä veit kansas niinkuin lammaslauman, Moseksen ja Aaronin kautta.