Psalms 78

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

(En Maskil af Asaf.) Lyt, mit folk til min lære, bøj eders øre til ord fra min Mund;

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

jeg vil åbne min Mund med Billedtale, fremsætte Gåder fra fordums Tid,

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

hvad vi har hørt og ved, hvad vore Fædre har sagt os;

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

vi dølger det ikke for deres Børn, men melder en kommende Slægt om HERRENs Ære og Vælde og Underne, som han har gjort.

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Han satte et Vidnesbyrd i Jakob, i Israel gav han en Lov, idet han bød vore Fædre at lade deres Børn det vide,

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

at en senere Slægt kunde vide det, og Børn, som fødtes siden, stå frem og fortælle deres Børn derom,

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

så de slår deres Lid til Gud og ikke glemmer Guds Gerninger, men overholder hans Bud,

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

ej slægter Fædrene på, en vanartet, stridig Slægt, hvis Hjerte ikke var fast, hvis Ånd var utro mod Gud

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

- Efraims Børn var rustede Bueskytter, men svigted på Stridens Dag -

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Gudspagten holdt de ikke, de nægtede at følge hans Lov;

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

hans Gerninger gik dem ad Glemme, de Undere, han lod dem skue.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Han gjorde Undere for deres Fædre i Ægypten på Zoans Mark;

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

han kløvede Havet og førte dem over, lod Vandet stå som en Vold;

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

han ledede dem ved Skyen om Dagen, Natten igennem ved Ildens Skær;

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

han kløvede Klipper i Ørkenen, lod dem rigeligt drikke som af Strømme,

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

han lod Bække rinde af Klippen og Vand strømme ned som Floder.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Men de blev ved at synde imod ham og vække den Højestes Vrede i Ørkenen;

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

de fristede Gud i Hjertet og krævede Mad til at stille Sulten,

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

de talte mod Gud og sagde: "Kan Gud dække Bord i en Ørken?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Se, Klippen slog han, så Vand flød frem, og Bække vælded ud; mon han også kan give Brød og skaffe kød til sit Folk?"

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Det hørte HERREN, blev vred, der tændtes en Ild mod Jakob, ja Vrede kom op mod Israel,

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

fordi de ikke troede Gud eller stolede på hans Frelse.

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Da bød han Skyerne oventil, lod Himlens Døre åbne

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

og Manna regne på dem til Føde, han gav dem Himmelkorn;

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Mennesker spiste Englebrød, han sendte dem Mad at mætte sig med.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Han rejste Østenvinden på Himlen, førte Søndenvinden frem ved sin Kraft;

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Kød lod han regne på dem som Støv og vingede Fugle som Havets Sand,

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

lod dem falde midt i sin Lejr, rundt omkring sine Boliger;

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Og de spiste sig overmætte, hvad de ønskede, lod han dem få.

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Men før deres Attrå var stillet, mens Maden var i deres Mund,

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

rejste Guds Vrede sig mod dem; han vog deres kraftige Mænd, fældede Israels Ynglinge.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Og dog blev de ved at synde og troede ej på hans Undere.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Da lod han deres Dage svinde i Tomhed og endte brat deres År.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Når han vog dem, søgte de ham, vendte om og spurgte om Gud,

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

kom i Hu, at Gud var deres Klippe, Gud den Allerhøjeste deres Genløser.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

De hyklede for ham med Munden, løj for ham med deres Tunge;

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

deres Hjerter holdt ikke fast ved ham, hans Pagt var de ikke tro.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Og dog er han barmhjertig, han tilgiver Misgerning, lægger ej øde, hans Vrede lagde sig Gang på Gang, han lod ikke sin Harme fuldt bryde frem;

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

han kom i Hu, de var Kød, et Pust, der svinder og ej vender tilbage.

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Hvor tit stod de ham ikke imod i Ørkenen og voldte ham Sorg i det øde Land!

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

De fristede alter Gud, de krænkede Israels Hellige;

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

hans Hånd kom de ikke i Hu, de Dag han friede dem fra Fjenden,

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

da han gjorde sine Tegn i Ægypten, sine Undere på Zoans Mark,

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

forvandlede deres Floder til Blod, så de ej kunde drikke af Strømmene,

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

sendte Myg imod dem, som åd dem, og Frøer, som lagde dem øde,

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

gav Æderen, hvad de avlede, Græshoppen al deres Høst,

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

slog deres Vinstokke ned med Hagl, deres Morbærtræer med Frost,

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

prisgav Kvæget for Hagl og deres Hjorde for Lyn.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Han sendte sin Vredesglød mod dem, Harme, Vrede og Trængsel, en Sendefærd af Ulykkesengle;

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

frit Løb gav han sin Vrede, skånede dem ikke for Døden, gav deres Liv til Pris for Pest;

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

alt førstefødt i Ægypten slog han, Mandskraftens Førstegrøde i Kamiternes Telte,

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

lod sit Folk bryde op som en Hjord, ledede dem som Kvæg i Ørkenen,

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

ledede dem trygt, uden Frygt, mens Havet lukked sig over deres Fjender;

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

han bragte dem til sit hellige Land, de Bjerge, hans højre vandt,

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

drev Folkeslag bort foran dem, udskiftede ved Lod deres Land og lod Israels Stammer bo i deres Telte.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Dog fristed og trodsede de Gud den Allerhøjeste og overholdt ikke hans Vidnesbyrd;

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

de faldt fra, var troløse som deres Fædre, svigtede som en slappet Bue,

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

de krænkede ham med deres Offerhøje, æggede ham med deres Gudebilleder.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Det hørte Gud og blev vred følte højlig Lede ved Israel;

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

han opgav sin Bolig i Silo, det Telt, hvor han boede blandt Mennesker;

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

han gav sin Stolthed i Fangenskab, sin Herlighed i Fjendehånd,

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

prisgav sit Folk for Sværdet, blev vred på sin Arvelod;

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Ild fortærede dets unge Mænd, dets Jomfruer fik ej Bryllupssange,

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

dets Præster faldt for Sværdet, dets Enker holdt ikke Klagefest.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Da vågnede Herren som en, der har sovet, som en Helt, der er døvet af Vin;

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

han slog sine Fjender på Ryggen, gjorde dem evigt til Skamme.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Men han fik Lede ved Josefs Telt, Efraims Stamme udvalgte han ikke;

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

han udvalgte Judas Stamme, Zions Bjerg, som han elsker;

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

han byggede sit Tempel himmelhøjt, grundfæstede det evigt som Jorden.

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

Han udvalgte David, sin Tjener, og tog ham fra Fårenes Folde,

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

hentede ham fra de diende Dyr til at vogte Jakob, hans Folk, Israel, hans Arvelod;

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

han vogtede dem med oprigtigt Hjerte, ledede dem med kyndig Hånd.