Psalms 78

Poučna pjesma. Asafova. Poslušaj, narode moj, moju nauku, prikloni uho riječima usta mojih!

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Otvorit ću svoja usta na pouku, iznijet ću tajne iz vremena davnih.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Ono što čusmo i saznasmo, što nam kazivahu oci,

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

nećemo kriti djeci njihovoj, predat ćemo budućem koljenu: slavu Jahvinu i silu njegovu i djela čudesna što ih učini.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Svjedočanstvo podiže on u Jakovu, Zakon postavi u Izraelu, da ono što naredi ocima našim oni djeci svojoj objave,

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

da sazna budući naraštaj, i sinovi koji će se roditi da djeci svojoj kazuju

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

da u Boga ufanje svoje stave i ne zaborave djela Božjih, već da vrše zapovijedi njegove,

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

kako ne bi bili, kao oci njihovi, naraštaj buntovan, prkosan - naraštaj srcem nestalan i duhom Bogu nevjeran.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Sinovi Efrajimovi, ratnici s lukom, u dan bitke okrenuše leđa.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Saveza s Bogom ne održaše i ne htjedoše hoditi po Zakonu njegovu.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Zaboraviše na djela njegova, na čudesa koja im pokaza.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Pred njihovim ocima činio je znakove u Egiptu, u Soanskom polju.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

On more razdijeli i njih prevede, vode kao nasip uzdiže.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Danju ih vodio oblakom, a svu noć ognjem blistavim.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

U pustinji hrid prolomi i napoji ih obilno kao iz bezdana.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Iz stijene izbi potoke te izvede vode k'o velike rijeke.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

A oni jednako griješiše, prkosiše Višnjem u pustinji.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Boga su kušali u srcima svojim ištuć' jela svojoj pohlepnosti.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

Prigovarali su Bogu i pitali: "Može li Gospod stol u pustinji prostrti?

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Eno, udari u hrid, i voda poteče i provreše potoci: a može li dati i kruha, i mesa pružiti svome narodu?"

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Kad to začu Jahve, gnjevom usplamtje: oganj se raspali protiv Jakova, srdžba se razjari protiv Izraela,

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

jer ne vjerovaše Bogu niti se u njegovu pomoć uzdaše.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Pa ozgo naredi oblaku i otvori brane nebeske,

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

k'o kišu prosu na njih mÓanu da jedu i nahrani ih kruhom nebeskim.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Čovjek blagovaše kruh Jakih; on im dade hrane do sitosti.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Probudi na nebu vjetar istočni i svojom silom južnjak dovede.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Prosu na njih mesa k'o prašine i ptice krilatice k'o pijeska morskoga.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Padoše usred njihova tabora i oko šatora njihovih.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Jeli su i nasitili se, želju njihovu on im ispuni.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Još nisu svoju utažili pohlepu i jelo im još bješe u ustima,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

kad se srdžba Božja na njih raspali: pokosi smrću prvake njihove i mladiće pobi Izraelove.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Uza sve to griješiše dalje i ne vjerovaše u čudesna djela njegova.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

I skonča im dane jednim dahom i njihova ljeta naglim svršetkom.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Kad ih ubijaše, tražiše ga i opet pitahu za Boga;

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

spominjahu se da je Bog hridina njihova i Svevišnji njihov otkupitelj.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Ali ga opet ustima svojim varahu i jezikom svojim lagahu njemu.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Njihovo srce s njime ne bijaše, nit' bijahu vjerni Savezu njegovu.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

A on im milosrdno grijeh praštao i nije ih posmicao; često je gnjev svoj susprezao da ne plane svom jarošću.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Spominjao se da su pÓut i dah koji odlazi i ne vraća se više.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Koliko mu prkosiše u pustinji i žalostiše ga u samotnom kraju!

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Sve nanovo iskušavahu Boga i vrijeđahu Sveca Izraelova

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

ne spominjuć' se ruke njegove ni dana kad ih od dušmana izbavi,

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

ni znakova njegovih u Egiptu, ni čudesnih djela u polju Soanskom.

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

U krv im pretvori rijeke i potoke, da ne piju.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Posla na njih obade da ih žderu i žabe da ih more.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

I predade skakavcu žetvu njihovu, i plod muke njihove žderaču.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

Vinograde im tučom udari, a mrazom smokvike njihove.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

I predade grÓadu njihova goveda i munjama stada njihova.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Obori na njih svu žestinu gnjeva svog, jarost, bijes i nevolju: posla na njih anđele nesreće.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

I put gnjevu svojem otvori: ne poštedje im život od smrti, životinje im izruči pošasti.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Pobi u Egiptu sve prvorođeno, prvence u šatorju Hamovu.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

I povede narod svoj kao ovce i vođaše ih kao stado kroz pustinju.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Pouzdano ih je vodio te se nisu bojali, a more je prekrilo dušmane njihove.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

U Svetu zemlju svoju on ih odvede, na bregove što mu ih osvoji desnica.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Pred njima istjera pogane, konopom im podijeli baštinu, pod šatorjem njihovim naseli plemena izraelska.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

A oni iskušavali i gnjevili Boga Višnjega i nisu držali zapovijedi njegovih.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Otpadoše, iznevjeriše se k'o oci njihovi, k'o luk nepouzdan oni zatajiše.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Na gnjev ga nagnaše svojim uzvišicama, na ljubomor navedoše kumirima svojim.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Bog vidje i gnjevom planu, odbaci posve Izraela.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

I napusti boravište svoje u Šilu, Šator u kojem prebivaše s ljudima.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Preda u ropstvo snagu svoju i svoju diku u ruke dušmanske.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Narod svoj prepusti maču, raspali se na svoju baštinu.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Mladiće njihove oganj proguta, ne udaše se djevice njihove.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Svećenici njihovi padoše od mača, ne zaplakaše Óudove njihove.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Tad se k'o oda sna trgnu Gospodin, k'o ratnik vinom savladan.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Udari otraga dušmane svoje, sramotu im vječitu zadade.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

On odbaci šator Josipov i Efrajimovo pleme ne odabra,

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

već odabra pleme Judino i goru Sion koja mu omilje.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Sagradi Svetište k'o nebo visoko, k'o zemlju utemelji ga dovijeka.

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Izabra Davida, slugu svojega, uze ga od torova ovčjih;

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

odvede ga od ovaca dojilica da pase Jakova, narod njegov, Izraela, baštinu njegovu.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

I pasao ih je srcem čestitim i brižljivim rukama vodio.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.