Psalms 77

Zborovođi. Po Jedutunu. Asafov. Psalam.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

Glasom svojim Bogu vapijem, glas mi se Bogu diže i on me čuje.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

U dan nevolje tražim Gospodina, noću mi se ruka neumorno pruža k njemu, ne može se utješit' duša moja.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Spominjem se Boga i uzdišem; kad razmišljam, daha mi nestane.

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Vjeđe moje držiš, potresen sam, ne mogu govoriti.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Mislim na drevne dane i sjećam se davnih godina;

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

razmišljam noću u srcu, mislim, i duh moj ispituje:

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

"Hoće li Gospodin odbaciti zauvijek i hoće li ikad još biti milostiv?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Je li njegova dobrota minula zauvijek, njegovo obećanje propalo za sva pokoljenja?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Zar Bog je zaboravio da se smiluje, ili je gnjevan zatvorio smilovanje svoje?"

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

I govorim: "Ovo je bol moja: promijenila se desnica Višnjega."

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Spominjem se djela Jahvinih, sjećam se tvojih pradavnih čudesa.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Promatram sva djela tvoja, razmatram ono što si učinio.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Svet je tvoj put, o Bože: koji je bog tako velik kao Bog naš?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Ti si Bog koji čudesa stvaraš, na pucima si pokazao silu svoju.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Mišicom si izbavio narod svoj, sinove Jakovljeve i Josipove.

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

Vode te ugledaše, Bože, ugledaše te vode i ustuknuše, bezdani se uzburkaše.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Oblaci prosuše vode, oblaci zatutnjiše gromom i tvoje strijele poletješe.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Grmljavina tvoja u vihoru zaori, munje rasvijetliše krug zemaljski, zemlja se zatrese i zadrhta.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Kroz more put se otvori tebi i tvoja staza kroz vode goleme, a tragova tvojih nitko ne vidje. [ (Psalms 77:21) Ti si svoj narod vodio kao stado rukama Mojsija i Arona. ]

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *