Luke 1

Через те, що багато-хто брались складати оповість про справи, які стались між нами,
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
як нам ті розповіли, хто спочатку були самовидцями й слугами Слова,
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
тому й я, все від першої хвилі докладно розвідавши, забажав описати за порядком для тебе, високодостойний Теофіле,
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
щоб пізнав ти істоту науки, якої навчився.
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
За днів царя юдейського Ірода був один священик, на ім'я Захарій, з денної черги Авія, та дружина його із дочок Ааронових, а ім'я їй Єлисавета.
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
І обоє вони були праведні перед Богом, бездоганно сповняючи заповіді й постанови Господні.
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
А дитини не мали вони, бо Єлисавета неплідна була, та й віку старого обоє були.
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten *immár* idős emberek valának.
І ось раз, як у порядку своєї черги він служив перед Богом,
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
за звичаєм священства, жеребком йому випало до Господнього храму ввійти й покадити.
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
Під час же кадіння вся безліч народу молилась знадвору.
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
І з'явивсь йому Ангол Господній, ставши праворуч кадильного жертівника.
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
І стривоживсь Захарій, побачивши, і острах на нього напав.
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
А Ангол до нього промовив: Не бійся, Захаріє, бо почута молитва твоя, і дружина твоя Єлисавета сина породить тобі, ти ж даси йому ймення Іван.
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
І він буде на радість та втіху тобі, і з його народження багато-хто втішаться.
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
Бо він буде великий у Господа, ні вина, ні п'янкого напою не питиме, і наповниться Духом Святим ще з утроби своєї матері.
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
І багато синів із Ізраїля він наверне до їхнього Господа Бога.
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
І він сам перед Ним буде йти в духу й силі Іллі, щоб серця батьків привернути до дітей, і неслухняних до мудрости праведних, щоб готових людей спорядити для Господа.
És ez *Ő* előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
І промовив Захарій до Ангола: Із чого пізнаю я це? Я ж старий, та й дружина моя вже похилого віку...
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem *is* igen idős.
А Ангол прорік йому в відповідь: Я Гавриїл, що стою перед Богом; мене послано, щоб говорити з тобою, і звістити тобі про цю Добру Новину.
És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
І замовкнеш ось ти, і говорити не зможеш аж до дня, коли станеться це, за те, що ти віри не йняв був словам моїм, які збудуться часу свого!
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
А люди чекали Захарія, та й дивувались, чого забаривсь він у храмі.
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
Коли ж вийшов, не міг говорити до них, і вони зрозуміли, що видіння він бачив у храмі. А він тільки знаки їм давав, і залишився німий...
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő *csak* integetett nékik, és néma maradt.
І як дні його служби скінчились, він вернувся до дому свого.
És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
А після тих днів зачала його дружина Єлисавета, і таїлась п'ять місяців, кажучи:
E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
Так для мене Господь учинив за тих днів, коли зглянувся Він, щоб зняти наругу мою між людьми!
Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben *reám* tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
А шостого місяця від Бога був посланий Ангол Гавриїл у галілейське місто, що йому на ім'я Назарет,
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
до діви, що заручена з мужем була, на ім'я йому Йосип, із дому Давидового, а ім'я діві Марія.
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
І, ввійшовши до неї, промовив: Радій, благодатная, Господь із тобою! Ти благословенна між жонами!
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Вона ж затривожилась словом, та й стала роздумувати, що б то значило це привітання.
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, *hogy* micsoda köszöntés ez?!
А Ангол промовив до неї: Не бійся, Маріє, бо в Бога благодать ти знайшла!
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
І ось ти в утробі зачнеш, і Сина породиш, і даси Йому ймення Ісус.
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
Він же буде Великий, і Сином Всевишнього званий, і Господь Бог дасть Йому престола Його батька Давида.
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
І повік царюватиме Він у домі Якова, і царюванню Його не буде кінця.
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
А Марія озвалась до Ангола: Як же станеться це, коли мужа не знаю?...
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
І Ангол промовив у відповідь їй: Дух Святий злине на тебе, і Всевишнього сила обгорне тебе, через те то й Святе, що народиться, буде Син Божий!
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
А ото твоя родичка Єлисавета і вона зачала в своїй старості сина, і оце шостий місяць для неї, яку звуть неплідною.
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez *már* a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
Бо для Бога нема неможливої жадної речі!
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
А Марія промовила: Я ж Господня раба: нехай буде мені згідно з словом твоїм! І відійшов Ангол від неї.
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
Тими днями зібралась Марія й пішла, поспішаючи, у гірську околицю, у місто Юдине.
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
І ввійшла вона в дім Захарія, та й поздоровила Єлисавету.
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
Коли ж Єлисавета зачула Маріїн привіт, затріпотала дитина в утробі її. І Єлисавета наповнилась Духом Святим,
És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
і скрикнула голосом гучним, та й прорекла: Благословенна Ти між жонами, і благословенний Плід утроби твоєї!
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
І звідкіля мені це, що до мене прийшла мати мого Господа?
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
Бо як тільки в вухах моїх голос привіту твого забринів, від радощів затріпотала дитина в утробі моїй!
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
Блаженна ж та, що повірила, бо сповниться проречене їй від Господа!
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
А Марія промовила: Величає душа моя Господа,
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
і радіє мій дух у Бозі, Спасі моїм,
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
що зглянувся Він на покору Своєї раби, бо ось від часу цього всі роди мене за блаженну вважатимуть,
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
бо велике вчинив мені Потужний! Його ж Імення святе,
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
і милість Його з роду в рід на тих, хто боїться Його!
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre *vagyon* azokon, a kik őt félik.
Він показує міць Свого рамена, розпорошує тих, хто пишається думкою серця свого!
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
Він могутніх скидає з престолів, підіймає покірливих,
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
удовольняє голодних добром, а багатих пускає ні з чим!
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
Пригорнув Він Ізраїля, Свого слугу, щоб милість згадати,
Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
як прорік був Він нашим отцям, Аврааму й насінню його аж повіки!
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!
І залишалась у неї Марія щось місяців зо три, та й вернулась до дому свого.
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
А Єлисаветі настав час родити, і сина вона породила.
Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.
І почули сусіди й родина її, що Господь Свою милість велику на неї послав, та й утішалися разом із нею.
És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
І сталося восьмого дня, прийшли, щоб обрізати дитя, і хотіли назвати його йменням батька його Захарій.
És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
І озвалася мати його та й сказала: Ні, нехай названий буде Іван!
És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
А до неї сказали: Таж у родині твоїй нема жадного, який названий був тим ім'ям!
És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
І кивали до батька його, як хотів би назвати його?
És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
Попросивши ж табличку, написав він слова: Іван імення йому. І всі дивувались.
Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
І в тій хвилі уста та язик розв'язались йому, і він став говорити, благословляючи Бога!
És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
І страх обгорнув усіх їхніх сусідів, і по всіх верховинах юдейських пронеслася чутка про це все...
És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
А всі, що почули, розважали у серці своїм та казали: Чим то буде дитина оця?... І Господня рука була з нею.
És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
Його ж батько Захарій наповнився Духом Святим, та й став пророкувати й казати:
És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
Благословенний Господь, Бог Ізраїлів, що зглянувся й визволив люд Свій!
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
Він ріг спасіння підніс нам у домі Давида, Свого слуги,
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
як був заповів відвіку устами святих пророків Своїх,
A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
що від ворогів наших визволить нас, та з руки всіх наших ненависників,
Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;
що вчинить Він милість нашим отцям, і буде пригадувати Свій святий заповіт,
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
що дотримає й нам ту присягу, якою Він присягавсь Авраамові, отцю нашому,
Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
щоб ми, визволившись із руки ворогів, служили безстрашно Йому
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.
у святості й праведності перед Ним по всі дні життя нашого.
Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
Ти ж, дитино, станеш пророком Всевишнього, бо будеш ходити перед Господом, щоб дорогу Йому приготувати,
Te pedig kis gyermek, a magasságos *Isten* prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;
щоб народу Його дати пізнати спасіння у відпущенні їхніх гріхів,
És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.
через велике милосердя нашого Бога, що ним Схід із висоти нас відвідав,
A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
щоб світити всім тим, хто перебуває в темряві й тіні смертельній, щоб спрямувати наші ноги на дорогу миру!
Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
А дитина росла, і скріплялась на дусі, і перебувала в пустинях до дня свого з'явлення перед Ізраїлем.
A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.