Psalms 78

En læresalme av Asaf. Lytt, mitt folk, til min lære, bøi eders ører til min munns ord!

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Jeg vil oplate min munn med tankesprog, jeg vil la utstrømme gåtefulle ord fra fordums tid.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Det vi har hørt og vet, og det våre fedre har fortalt oss,

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

det vil vi ikke dølge for deres barn, men for den kommende slekt fortelle Herrens pris og hans styrke og de undergjerninger som han har gjort.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Han har reist et vidnesbyrd i Jakob og satt en lov i Israel, som han bød våre fedre å kunngjøre sine barn,

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

forat den kommende slekt, de barn som skulde fødes, kunde kjenne dem, kunde stå frem og fortelle dem for sine barn

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

og sette sitt håp til Gud og ikke glemme Guds gjerninger, men holde hans bud

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

og ikke være som deres fedre, en opsetsig og gjenstridig slekt, en slekt som ikke gjorde sitt hjerte fast, og hvis ånd ikke var trofast mot Gud.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Efra'ims barn, de rustede bueskyttere, vendte om på stridens dag.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

De holdt ikke Guds pakt og vilde ikke vandre i hans lov,

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

og de glemte hans store gjerninger og de under som han hadde latt dem se.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

For deres fedres øine hadde han gjort under i Egyptens land, på Soans mark.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Han kløvde havet og lot dem gå gjennem det og lot vannet stå som en dynge.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Og han ledet dem ved skyen om dagen og hele natten ved ildens lys.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Han kløvde klipper i ørkenen og gav dem å drikke som av store vanndyp.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Og han lot bekker gå ut av klippen og vann flyte ned som strømmer.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Men de blev ennu ved å synde mot ham, å være gjenstridige mot den Høieste i ørkenen.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Og de fristet Gud i sitt hjerte, så de krevde mat efter sin lyst.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

Og de talte mot Gud, de sa: Kan vel Gud dekke bord i ørkenen?

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Se, han har slått klippen så det fløt ut vann, og bekker strømmet over; mon han også kan gi brød, eller kan han komme med kjøtt til sitt folk?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Derfor, da Herren hørte det, harmedes han, og ild optendtes mot Jakob, og vrede reiste sig mot Israel,

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

fordi de ikke trodde på Gud og ikke stolte på hans frelse.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Og han gav skyene der oppe befaling og åpnet himmelens porter.

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Og han lot manna regne over dem til føde og gav dem himmelkorn.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Englebrød åt enhver; han sendte dem næring til mette.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Han lot østenvinden fare ut i himmelen og førte sønnenvinden frem ved sin styrke.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Og han lot kjøtt regne ned over dem som støv og vingede fugler som havets sand,

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

og han lot dem falle ned midt i deres leir, rundt omkring deres boliger.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Og de åt og blev såre mette, og det de lystet efter, gav han dem.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

De hadde ennu ikke latt fare det de lystet efter, ennu var deres mat i deres munn,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

da reiste Guds vrede sig mot dem, og han herjet blandt deres kraftfulle menn, og Israels unge menn slo han ned.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Med alt dette syndet de enda og trodde ikke på hans undergjerninger.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Derfor lot han deres dager svinne bort i tomhet og deres år i forskrekkelse.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Når han herjet blandt dem, da spurte de efter ham og vendte om og søkte Gud

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

og kom i hu at Gud var deres klippe, og den høieste Gud deres gjenløser.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Men de smigret for ham med sin munn og løi for ham med sin tunge.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Og deres hjerte hang ikke fast ved ham, og de var ikke tro mot hans pakt.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Men han, han er miskunnelig, han tilgir misgjerning og forderver ikke; mange ganger lot han sin vrede vende om og lot ikke all sin harme bryte frem.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Og han kom i hu at de var kjød, et åndepust som farer avsted og ikke kommer tilbake.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Hvor titt var de ikke gjenstridige mot ham i ørkenen, gjorde ham sorg på de øde steder!

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Og de fristet Gud på ny og krenket Israels Hellige.

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

De kom ikke hans hånd i hu den dag han forløste dem fra fienden,

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

han som gjorde sine tegn i Egypten og sine under på Soans mark.

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Han gjorde deres elver til blod, og sine rinnende vann kunde de ikke drikke.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Han sendte imot dem fluesvermer som fortærte dem, og frosk som fordervet dem.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

Og han gav gnageren deres grøde og gresshoppen deres høst.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

Han slo deres vintrær ned med hagl og deres morbærtrær med haglstener.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Og han overgav deres fe til haglet og deres hjorder til ildsluer.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Han slapp sin brennende vrede løs mot dem, harme og forbitrelse og trengsel, en sending av ulykkes-bud.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Han brøt vei for sin vrede, sparte ikke deres sjel for døden, overgav deres liv til pesten.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Og han slo alle førstefødte i Egypten, styrkens førstegrøde i Kams telter.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

Og han lot sitt folk bryte op som en fåreflokk og førte dem som en hjord i ørkenen.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Og han ledet dem tryggelig, og de fryktet ikke, men havet skjulte deres fiender.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Og han førte dem til sitt hellige landemerke, til det berg hans høire hånd hadde vunnet.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Og han drev hedningene ut for deres åsyn og lot deres land tilfalle dem som arvedel og lot Israels stammer bo i deres telter.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Men de fristet Gud, den Høieste, og var gjenstridige mot ham, og de aktet ikke på hans vidnesbyrd.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

De vek av og var troløse, som deres fedre, de vendte om, likesom en bue som svikter.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Og de vakte hans harme med sine offerhauger og gjorde ham nidkjær med sine utskårne billeder.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Gud hørte det og blev vred, og han blev såre kjed av Israel.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Og han forlot sin bolig i Silo, det telt han hadde opslått blandt menneskene.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Og han overgav sin styrke til fangenskap og sin herlighet i fiendens hånd.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Og han overgav sitt folk til sverdet og harmedes på sin arv.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Ild fortærte dets unge menn, og dets jomfruer fikk ingen brudesang.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Dets prester falt for sverdet, og dets enker holdt ikke klagemål.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Da våknet Herren som en sovende, som en helt som jubler av vin.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Og han slo sine motstandere tilbake, påførte dem en evig skam.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Og han forkastet Josefs telt og utvalgte ikke Efra'ims stamme,

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

men han utvalgte Juda stamme, Sions berg som han elsket.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Og han bygget sin helligdom lik høie fjell, lik jorden, som han har grunnfestet for evig tid.

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Og han utvalgte David, sin tjener, og tok ham fra fårehegnene;

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

fra de melkende får som han gikk bakefter, hentet han ham til å vokte Jakob, sitt folk, og Israel, sin arv.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

Og han voktet dem efter sitt hjertes opriktighet og ledet dem med sin forstandige hånd.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.