Psalms 78

He Makiri na Ahapa. Kia anga mai te taringa, e toku iwi, ki taku ture: tahuri mai o koutou taringa ki nga kupu a toku mangai.

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Ka puaki te kupu whakarite i toku mangai, ka korerotia e ahau nga mea ngaro onamata:

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

I rongo nei, i matau nei tatou, i korero ai hoki o tatou matua ki a tatou.

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

E kore e huna e matou i a ratou tamariki: me whakaatu ki to muri whakatupuranga nga whakamoemiti ki a Ihowa, me tona kaha, me ana mahi whakamiharo i mea ai ia.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Kua pumau hoki i a ia he whakaaturanga i roto i a Hakopa, kua takoto he ture i roto i a Iharaira: a whakahaua mai ana e ia o tatou tupuna, kia whakaakona ki a ratou tamariki.

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Kia matauria ai e to muri whakatupuranga, e nga tamariki e whanau, e ara ake a mua: mo ta ratou whakaatu ki a ratou tamariki.

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

Kia u ai ta ratou tumanako ki te Atua, kei wareware hoki ki nga mahi a te Atua: engari kia mau ki ana whakahau.

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Kei rite hoki ki o ratou tupuna, ki te whakatupuranga whakakeke, tutu, ki te whakatupuranga kihai nei i whakatikatika i to ratou ngakau, kihai hoki i u to ratou wairua ki te Atua.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

He hunga mau patu nga tama a Eparaima, he hunga hapai kopere, heoi tahuri ana ratou i te ra o te tatauranga.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Kihai i puritia e ratou te kawenata a te Atua; kihai ano i pai ki te haere i tana ture;

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Heoi, kua wareware ki ana mahi, me ana mea whakamiharo i whakakitea e ia ki a ratou.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

He mea whakamiharo ana mahi i te aroaro o o ratou tupuna, i te whenua o Ihipa, i te parae o Toana.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Tapahia ana e ia te moana, a meinga ana ratou kia whiti: tu ake i a ia nga wai ano he puranga.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

He mea arahi ratou e ia i te awatea ki te kapua: i te roa hoki o te po ki te marama o te ahi.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

I wahia e ia nga kohatu i te koraha; a me te mea no nga rire nui tana wai hei inu ma ratou.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Puta mai ana i a ia he awa i roto i te kamaka: meinga ana nga wai kia heke, ano he waipuke.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Heoi ka hara ano ratou ki a ia: whakatoi ana ki te Runga Rawa i te koraha.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Na kei te whakamatautau to ratou ngakau i te Atua, kei te inoi kai ma to ratou hiahia.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

I korero kino ano ratou ki te Atua, i mea; E ahei ranei i te Atua te taka he tepu ki te koraha?

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Nana, ko tana patunga i te kohatu, ka pakaru mai te wai, a puke ana nga awa: e taea ano ranei e ia te homai taro, e pae ranei i a ia he kikokiko ma tana iwi?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Na ko te rongonga o Ihowa, na ka riri: a toro ana te kapura ki a Hakopa, puta ake ana te riri ki a Iharaira;

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Mo ratou kihai i whakapono ki te Atua, kihai ano i whakawhirinaki ki tana whakaoranga.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Nana nei hoki i whakahau nga kapua i runga, i whakatuwhera nga tatau o te rangi.

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

A whakauaina iho te mana ki runga ki a ratou hei kai; homai ana hoki e ia te witi o te rangi ma ratou.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Kai ana te tangata i ta te anahera kai: i tukua e ia he kai ma ratou, a makona noa.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

I whakaohokia e ia te marangai i te rangi: i takina ano te tonga e tona kaha.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

A whakauaina iho e ia te kikokiko ki a ratou ano he puehu; he manu whai pakau ano he one no te moana.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

A whakangahorotia iho e ia ki waenganui i to ratou puni: ki o ratou nohoanga a tawhio noa.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Na kai ana ratou, tino makona; i tukua hoki e ia ki a ratou ta ratou i hiahia ai:

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Kihai ratou i ngaruru ki ta ratou i hiahia ai; a i roto tonu ta ratou kai i o ratou mangai,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Na ka pa te riri o te Atua ki a ratou, a patua iho e ia te hunga tetere o ratou; piko ana i a ia nga taitamariki o Iharaira.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Ahakoa pa katoa tenei, i hara ano ratou, kihai ano i whakapono ki ana mahi whakamiharo.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

I whakapaua ai e ia o ratou ra ki te horihori, o ratou tau ki te potatutatu.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Ka patua ratou e ia, na, ka rapu ratou i a ia, a ka hoki, ka ui wawe ki te Atua.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Ka mahara hoki ko te Atua to ratou kohatu, ko te Atua, ko te Runga Rawa, to ratou kaihoko.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Otiia kei te patipati o ratou mangai ki a ia, a teka ana o ratou arero ki a ia.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Kihai hoki to ratou ngakau i tika ki a ia; kihai ano ratou i u ki tana kawenata.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Ko tana ia, he aroha; hipokina ana e ia te he, kihai ano i whakangaro: ae ra, he maha ana whakahokinga iho i tona riri, a kihai i oho katoa tona riri.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

I mahara hoki ia he kikokiko nei ratou: he hau e pahure atu ana, a e kore e hoki mai.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Ano te tini o a ratou whakatoinga i a ia i te koraha, o a ratou whakapouritanga i a ia i te tahora!

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Hoki whakamuri ana ratou, whakamatautau ana i te Atua: whakatoia ana e ratou te Mea Tapu o Iharaira.

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Kihai ratou i mahara ki tona ringa, ki te ra i whakaorangia ai ratou e ia i te hoariri;

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

Ki tana meatanga i ana tohu ki Ihipa, i ana merekara ki te parae o Toana;

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

I puta ke ai i a ia o ratou awa hei toto, me o ratou manga wai, te inu ai ratou.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

I tonoa ai e ia he huihuinga namu ki a ratou, a pau iho ratou; he poroka, i huna ai ratou.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

A hoatu ana e ia o ratou hua ki te moka; me to ratou mauiui ki te mawhitiwhiti.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

Whakamatea ana e ia a ratou waina ki te whatu, a ratou rakau hikamora ki te haupapa.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Tukua ana e ia a ratou kararehe ma te whatu, a ratou kahui ma nga uira.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

I tukua whakareretia e ia ki a ratou tona riri, aritarita, weriweri, me te raruraru; he whakaeke na nga anahera kino.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

A whakatikaia ana e ia he ara mo tona riri; kihai i tohungia to ratou wairua kei mate: otiia tukua ana e ia to ratou ora ki te mate uruta.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Na patua iho e ia nga matamua i Ihipa, te muanga o to ratou kaha i nga teneti o Hama.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

Otira arahina ana e ia ana ake tangata ano he hipi; whakahaerea ana ratou e ia i te koraha ano he kahui.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Na ka arahina marietia ratou e ia, te wehi ratou: ko o ratou hoariri ia taupokina iho e te moana.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Na ka kawea ratou e ia ki te rohe o tona wahi tapu, ki tenei maunga, i hokona nei e tona matau.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Peia ana e ia nga tauiwi i to ratou aroaro: a wehea ana e ia he kainga mo ratou ki te aho, whakanohoia iho nga hapu o Iharaira ki o ratou teneti.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Heoi ka whakamatauria, ka whakatoia e ratou te Atua, te Runga Rawa; kihai hoki i mau ki ana whakaaturanga;

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

A hoki whakamuri ana, mahi hianga ana, pera ana me o ratou matua: parori ke ana ratou, he pera me te kopere tinihanga.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Na ko o ratou wahi tiketike hei whakapataritari i a ia; ko o ratou whakapakoko hei mea i a ia kia hae.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

I te rongonga o te Atua, ka riri, ka tino whakarihariha hoki ki a Iharaira.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

A mahue ake i a ia te tapenakara a Hiro, te teneti i whakaturia e ia ki waenganui i nga tangata;

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

A tukua ana e ia tona kaha hei whakarau, tona kororia ki te ringa o te hoariri.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

I tukua atu ano e ia tana iwi ma te hoari; a i riri ki tona kainga tupu.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Pau ake a ratou taitama i te ahi; kihai ano a ratou kotiro i marenatia.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

I hinga o ratou tohunga i te hoari; kihai hoki i tangi a ratou pouaru.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Na ka maranga te Ariki ano ko tetahi i te moe, me te tangata kaha e hamama ana i te waina.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

A patua iho e ia a muri o ona hoariri, meinga ana ratou e ia hei taunutanga mo ake tonu atu.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

I whakakahore ano ia ki te teneti a Hohepa: a kihai i whiriwhiri i te hapu o Eparaima;

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Heoi ko te hapu o Hura tana i whiriwhiri ai, ko Maunga Hiona tana i aroha ai.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

A whakaturia ana e ia tona wahi tapu kia pera me nga wahi teitei; me te whenua i whakapumautia e ia mo ake tonu atu.

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

I whiriwhiria ano e ia a Rawiri, tana pononga: he mea tango nana i nga kainga hipi:

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

Mauria ana mai e ia i te whai i nga hipi whaereere, hei whangai i a Hakopa, i tana iwi, i a Iharaira hoki, i tona kainga tupu.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

A rite tonu ki te tapatahi o tona ngakau tana whangai i a ratou: he arahi mohio hoki ta tona ringa i a ratou.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.