Psalms 78

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Masquil de Asaph. ESCUCHA, pueblo mío, mi ley: Inclinad vuestro oído á las palabras de mi boca.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Abriré mi boca en parábola; Hablaré cosas reservadas de antiguo:

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

Las cuales hemos oído y entendido; Que nuestros padres nos las contaron.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

No las encubriremos á sus hijos, Contando á la generación venidera las alabanzas de JEHOVÁ, Y su fortaleza, y sus maravillas que hizo.

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Él estableció testimonio en Jacob, Y puso ley en Israel; La cual mandó á nuestros padres Que la notificasen á sus hijos;

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

Para que lo sepa la generación venidera, y los hijos que nacerán; Y los que se levantarán, lo cuenten á sus hijos;

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Á fin de que pongan en Dios su confianza, Y no se olviden de las obras de Dios, Y guarden sus mandamientos:

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Y no sean como sus padres, Generación contumaz y rebelde; Generación que no apercibió su corazón, Ni fué fiel para con Dios su espíritu.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Los hijos de Ephraim armados, flecheros, Volvieron las espaldas el día de la batalla.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

No guardaron el pacto de Dios, Ni quisieron andar en su ley:

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Antes se olvidaron de sus obras, Y de sus maravillas que les había mostrado.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Delante de sus padres hizo maravillas En la tierra de Egipto, en el campo de Zoán.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Rompió la mar, é hízolos pasar; É hizo estar las aguas como en un montón.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Y llevólos de día con nube, Y toda la noche con resplandor de fuego.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Hendió las peñas en el desierto: Y dióles á beber como de grandes abismos;

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Pues sacó de la peña corrientes, É hizo descender aguas como ríos.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Empero aun tornaron á pecar contra él, Enojando en la soledad al Altísimo.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

Pues tentaron á Dios en su corazón, Pidiendo comida á su gusto.

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Y hablaron contra Dios, Diciendo: ¿Podrá poner mesa en el desierto?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

He aquí ha herido la peña, y corrieron aguas, Y arroyos salieron ondeando: ¿Podrá también dar pan? ¿Aparejará carne á su pueblo?

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Por tanto oyó JEHOVÁ, é indignóse: Y encendióse el fuego contra Jacob, Y el furor subió también contra Israel;

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Por cuanto no habían creído á Dios, Ni habían confiado en su salud:

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Á pesar de que mandó á las nubes de arriba, Y abrió las puertas de los cielos,

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

É hizo llover sobre ellos maná para comer, Y dióles trigo de los cielos.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Pan de nobles comió el hombre: Envióles comida á hartura.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Movió el solano en el cielo, Y trajo con su fortaleza el austro.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

É hizo llover sobre ellos carne como polvo, Y aves de alas como arena de la mar.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

É hízolas caer en medio de su campo, Alrededor de sus tiendas.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Y comieron, y hartáronse mucho: Cumplióles pues su deseo.

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

No habían quitado de sí su deseo, Aun estaba su vianda en su boca,

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Cuando vino sobre ellos el furor de Dios, Y mató los más robustos de ellos, Y derribo los escogidos de Israel.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Con todo esto pecaron aún, Y no dieron crédito á sus maravillas.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Consumió por tanto en nada sus días, Y sus años en la tribulación.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Si los mataba, entonces buscaban á Dios; Entonces se volvían solícitos en busca suya.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Y acordábanse que Dios era su refugio. Y el Dios Alto su redentor.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Mas le lisonjeaban con su boca, Y con su lengua le mentían:

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Pues sus corazones no eran rectos con él, Ni estuvieron firmes en su pacto.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Empero él misericordioso, perdonaba la maldad, y no los destruía: Y abundó para apartar su ira, Y no despertó todo su enojo.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Y acordóse que eran carne; Soplo que va y no vuelve.

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

¡Cuántas veces lo ensañaron en el desierto, Lo enojaron en la soledad!

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Y volvían, y tentaban á Dios, Y ponían límite al Santo de Israel.

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

No se acordaron de su mano, Del día que los redimió de angustia;

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Cuando puso en Egipto sus señales, Y sus maravillas en el campo de Zoán;

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Y volvió sus ríos en sangre, Y sus corrientes, porque no bebiesen.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

Envió entre ellos una mistura de moscas que los comían, Y ranas que los destruyeron.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

Dió también al pulgón sus frutos, Y sus trabajos á la langosta.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Sus viñas destruyó con granizo, Y sus higuerales con piedra;

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Y entregó al pedrisco sus bestias, Y al fuego sus ganados.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Envió sobre ellos el furor de su saña, Ira y enojo y angustia, Con misión de malos ángeles.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Dispuso el camino á su furor; No eximió la vida de ellos de la muerte, Sino que entregó su vida á la mortandad.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

É hirió á todo primogénito en Egipto, Las primicias de las fuerzas en las tiendas de Châm.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Empero hizo salir á su pueblo como ovejas, Y llevólos por el desierto, como un rebaño.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Y guiólos con seguridad, que no tuvieron miedo; Y la mar cubrió á sus enemigos.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Metiólos después en los términos de su santuario, En este monte que ganó su mano derecha.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Y echó las gentes de delante de ellos, Y repartióles una herencia con cuerdas; É hizo habitar en sus moradas á las tribus de Israel.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Mas tentaron y enojaron al Dios Altísimo, Y no guardaron sus testimonios;

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Sino que se volvieron, y se rebelaron como sus padres: Volviéronse como arco engañoso.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Y enojáronlo con sus altos, Y provocáronlo á celo con sus esculturas.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Oyólo Dios, y enojóse, Y en gran manera aborreció á Israel.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Dejó por tanto el tabernáculo de Silo, La tienda en que habitó entre los hombres;

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Y dió en cautividad su fortaleza, Y su gloria en mano del enemigo.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Entregó también su pueblo á cuchillo, Y airóse contra su heredad.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

El fuego devoró sus mancebos, Y sus vírgenes no fueron loadas en cantos nupciales.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Sus sacerdotes cayeron á cuchillo, Y sus viudas no lamentaron.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Entonces despertó el Señor á la manera del que ha dormido, Como un valiente que grita excitado del vino:

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

É hirió á sus enemigos en las partes posteriores: Dióles perpetua afrenta.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Y desechó el tabernáculo de José, Y no escogió la tribu de Ephraim.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Sino que escogió la tribu de Judá, El monte de Sión, al cual amó.

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Y edificó su santuario á manera de eminencia, Como la tierra que cimentó para siempre.

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

Y eligió á David su siervo, Y tomólo de las majadas de las ovejas:

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

De tras las paridas lo trajo, Para que apacentase á Jacob su pueblo, y á Israel su heredad.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

Y apacentólos con entereza de su corazón; Y pastoreólos con la pericia de sus manos.