Psalms 78

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Poučna pjesma. Asafova. Poslušaj, narode moj, moju nauku, prikloni uho riječima usta mojih!

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Otvorit ću svoja usta na pouku, iznijet ću tajne iz vremena davnih.

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

Ono što čusmo i saznasmo, što nam kazivahu oci,

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

nećemo kriti djeci njihovoj, predat ćemo budućem koljenu: slavu Jahvinu i silu njegovu i djela čudesna što ih učini.

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Svjedočanstvo podiže on u Jakovu, Zakon postavi u Izraelu, da ono što naredi ocima našim oni djeci svojoj objave,

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

da sazna budući naraštaj, i sinovi koji će se roditi da djeci svojoj kazuju

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

da u Boga ufanje svoje stave i ne zaborave djela Božjih, već da vrše zapovijedi njegove,

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

kako ne bi bili, kao oci njihovi, naraštaj buntovan, prkosan - naraštaj srcem nestalan i duhom Bogu nevjeran.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Sinovi Efrajimovi, ratnici s lukom, u dan bitke okrenuše leđa.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Saveza s Bogom ne održaše i ne htjedoše hoditi po Zakonu njegovu.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Zaboraviše na djela njegova, na čudesa koja im pokaza.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Pred njihovim ocima činio je znakove u Egiptu, u Soanskom polju.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

On more razdijeli i njih prevede, vode kao nasip uzdiže.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Danju ih vodio oblakom, a svu noć ognjem blistavim.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

U pustinji hrid prolomi i napoji ih obilno kao iz bezdana.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Iz stijene izbi potoke te izvede vode k'o velike rijeke.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

A oni jednako griješiše, prkosiše Višnjem u pustinji.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

Boga su kušali u srcima svojim ištuć' jela svojoj pohlepnosti.

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Prigovarali su Bogu i pitali: "Može li Gospod stol u pustinji prostrti?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Eno, udari u hrid, i voda poteče i provreše potoci: a može li dati i kruha, i mesa pružiti svome narodu?"

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Kad to začu Jahve, gnjevom usplamtje: oganj se raspali protiv Jakova, srdžba se razjari protiv Izraela,

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

jer ne vjerovaše Bogu niti se u njegovu pomoć uzdaše.

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Pa ozgo naredi oblaku i otvori brane nebeske,

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

k'o kišu prosu na njih mÓanu da jedu i nahrani ih kruhom nebeskim.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Čovjek blagovaše kruh Jakih; on im dade hrane do sitosti.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Probudi na nebu vjetar istočni i svojom silom južnjak dovede.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Prosu na njih mesa k'o prašine i ptice krilatice k'o pijeska morskoga.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Padoše usred njihova tabora i oko šatora njihovih.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Jeli su i nasitili se, želju njihovu on im ispuni.

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Još nisu svoju utažili pohlepu i jelo im još bješe u ustima,

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

kad se srdžba Božja na njih raspali: pokosi smrću prvake njihove i mladiće pobi Izraelove.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Uza sve to griješiše dalje i ne vjerovaše u čudesna djela njegova.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

I skonča im dane jednim dahom i njihova ljeta naglim svršetkom.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Kad ih ubijaše, tražiše ga i opet pitahu za Boga;

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

spominjahu se da je Bog hridina njihova i Svevišnji njihov otkupitelj.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Ali ga opet ustima svojim varahu i jezikom svojim lagahu njemu.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Njihovo srce s njime ne bijaše, nit' bijahu vjerni Savezu njegovu.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

A on im milosrdno grijeh praštao i nije ih posmicao; često je gnjev svoj susprezao da ne plane svom jarošću.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Spominjao se da su pÓut i dah koji odlazi i ne vraća se više.

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Koliko mu prkosiše u pustinji i žalostiše ga u samotnom kraju!

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Sve nanovo iskušavahu Boga i vrijeđahu Sveca Izraelova

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

ne spominjuć' se ruke njegove ni dana kad ih od dušmana izbavi,

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

ni znakova njegovih u Egiptu, ni čudesnih djela u polju Soanskom.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

U krv im pretvori rijeke i potoke, da ne piju.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

Posla na njih obade da ih žderu i žabe da ih more.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

I predade skakavcu žetvu njihovu, i plod muke njihove žderaču.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Vinograde im tučom udari, a mrazom smokvike njihove.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

I predade grÓadu njihova goveda i munjama stada njihova.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Obori na njih svu žestinu gnjeva svog, jarost, bijes i nevolju: posla na njih anđele nesreće.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

I put gnjevu svojem otvori: ne poštedje im život od smrti, životinje im izruči pošasti.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

Pobi u Egiptu sve prvorođeno, prvence u šatorju Hamovu.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

I povede narod svoj kao ovce i vođaše ih kao stado kroz pustinju.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Pouzdano ih je vodio te se nisu bojali, a more je prekrilo dušmane njihove.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

U Svetu zemlju svoju on ih odvede, na bregove što mu ih osvoji desnica.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Pred njima istjera pogane, konopom im podijeli baštinu, pod šatorjem njihovim naseli plemena izraelska.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

A oni iskušavali i gnjevili Boga Višnjega i nisu držali zapovijedi njegovih.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Otpadoše, iznevjeriše se k'o oci njihovi, k'o luk nepouzdan oni zatajiše.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Na gnjev ga nagnaše svojim uzvišicama, na ljubomor navedoše kumirima svojim.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Bog vidje i gnjevom planu, odbaci posve Izraela.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

I napusti boravište svoje u Šilu, Šator u kojem prebivaše s ljudima.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Preda u ropstvo snagu svoju i svoju diku u ruke dušmanske.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Narod svoj prepusti maču, raspali se na svoju baštinu.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Mladiće njihove oganj proguta, ne udaše se djevice njihove.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Svećenici njihovi padoše od mača, ne zaplakaše Óudove njihove.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Tad se k'o oda sna trgnu Gospodin, k'o ratnik vinom savladan.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Udari otraga dušmane svoje, sramotu im vječitu zadade.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

On odbaci šator Josipov i Efrajimovo pleme ne odabra,

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

već odabra pleme Judino i goru Sion koja mu omilje.

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Sagradi Svetište k'o nebo visoko, k'o zemlju utemelji ga dovijeka.

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

Izabra Davida, slugu svojega, uze ga od torova ovčjih;

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

odvede ga od ovaca dojilica da pase Jakova, narod njegov, Izraela, baštinu njegovu.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

I pasao ih je srcem čestitim i brižljivim rukama vodio.