Luke 1

Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,

Kad već mnogi poduzeše sastaviti izvješće o događajima koji se ispuniše među nama -

A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:

kako nam to predadoše oni koji od početka bijahu očevici i sluge Riječi -

Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,

pošto sam sve, od početka, pomno ispitao, naumih i ja tebi, vrli Teofile, sve po redu napisati

Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

da se tako osvjedočiš o pouzdanosti svega u čemu si poučen.

Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.

U dane Heroda, kralja judejskoga, bijaše neki svećenik imenom Zaharija iz razreda Abijina. Žena mu bijaše od kćeri Aronovih, a ime joj Elizabeta.

És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.

Oboje bijahu pravedni pred Bogom: živjeli su besprijekorno po svim zapovijedima i odredbama Gospodnjim.

És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten *immár* idős emberek valának.

No nisu imali djeteta jer Elizabeta bijaše nerotkinja, a oboje već poodmakle dobi.

Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,

Dok je Zaharija jednom po redu svoga razreda obavljao svećeničku službu pred Bogom,

A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.

ždrijebom ga zapade po bogoslužnom običaju da uđe u Svetište Gospodnje i prinese kad.

És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

Za vrijeme kađenice sve je ono mnoštvo naroda vani molilo.

Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.

A njemu se ukaza anđeo Gospodnji. Stajao je s desne strane kadionoga žrtvenika.

És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.

Ugledavši ga, Zaharija se prepade i strah ga spopade.

Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.

No anđeo mu reče: "Ne boj se, Zaharija! Uslišana ti je molitva: žena će ti Elizabeta roditi sina. Nadjenut ćeš mu ime Ivan.

És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;

Bit će ti radost i veselje i rođenje će njegovo mnoge obradovati.

Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.

Bit će doista velik pred Gospodinom. Ni vina ni drugoga opojnog pića neće piti. Duha Svetoga bit će pun već od majčine utrobe.

És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

Mnoge će sinove Izraelove obratiti Gospodinu, Bogu njihovu.

És ez *Ő* előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

Ići će pred njim u duhu i sili Ilijinoj da obrati srce otaca k sinovima i nepokorne k razumnosti pravednih te spremi Gospodinu narod pripravan."

És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem *is* igen idős.

Nato Zaharija reče anđelu: "Po čemu ću ja to razaznati. Ta star sam i žena mi poodmakle dobi."

És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

Anđeo mu odgovori: "Ja sam Gabriel koji stojim pred Bogom. Poslan sam da govorim s tobom i da ti donesem ovu radosnu poruku.

És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.

I evo, budući da nisi povjerovao mojim riječima, koje će se ispuniti u svoje vrijeme, zanijemjet ćeš i nećeš moći govoriti do dana dok se to ne zbude."

A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.

Narod je iščekivao Zahariju i čudio se što se toliko zadržao u Svetištu.

És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő *csak* integetett nékik, és néma maradt.

Kad je napokon izašao, nije im mogao ništa reći pa zaključiše da je u Svetištu imao viđenje. Nastojao im se doduše izraziti znakovima, ali osta nijem.

És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.

Kad se navršiše dani njegove službe, otiđe kući.

E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:

Nakon tih dana zatrudnje Elizabeta, njegova žena. Krila se pet mjeseci govoreći:

Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben *reám* tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

"Evo, to mi je učinio Gospodin u dane kad mu se svidje skinuti s mene sramotu među ljudima."

A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,

U šestome mjesecu posla Bog anđela Gabriela u galilejski grad imenom Nazaret

Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.

k djevici zaručenoj s mužem koji se zvao Josip iz doma Davidova; a djevica se zvala Marija.

És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

Anđeo uđe k njoj i reče: "Zdravo, milosti puna! Gospodin s tobom!"

Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, *hogy* micsoda köszöntés ez?!

Na tu se riječ ona smete i stade razmišljati kakav bi to bio pozdrav.

És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.

No anđeo joj reče: "Ne boj se, Marijo! Ta našla si milost u Boga.

És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.

Evo, začet ćeš i roditi sina i nadjenut ćeš mu ime Isus.

Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;

On će biti velik i zvat će se Sin Svevišnjega. Njemu će Gospodin Bog dati prijestolje Davida, oca njegova,

És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!

i kraljevat će nad domom Jakovljevim uvijeke i njegovu kraljevstvu neće biti kraja."

Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

Nato će Marija anđelu: "Kako će to biti kad ja muža ne poznajem?"

És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

Anđeo joj odgovori: "Duh Sveti sići će na te i sila će te Svevišnjega osjeniti. Zato će to čedo i biti sveto, Sin Božji.

És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez *már* a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:

A evo tvoje rođakinje Elizabete: i ona u starosti svojoj zače sina. I njoj, nerotkinjom prozvanoj, ovo je već šesti mjesec.

Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

Ta Bogu ništa nije nemoguće!"

Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.

Nato Marija reče: "Evo službenice Gospodnje, neka mi bude po tvojoj riječi!" I anđeo otiđe od nje.

Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;

Tih dana usta Marija i pohiti u Gorje, u grad Judin.

És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.

Uđe u Zaharijinu kuću i pozdravi Elizabetu.

És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

Čim Elizabeta začu Marijin pozdrav, zaigra joj čedo u utrobi. I napuni se Elizabeta Duha Svetoga

És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

i povika iz svega glasa: "Blagoslovljena ti među ženama i blagoslovljen plod utrobe tvoje!

És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?

Ta otkuda meni da mi dođe majka Gospodina mojega?

Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.

Gledaj samo! Tek što mi do ušiju doprije glas pozdrava tvojega, zaigra mi od radosti čedo u utrobi.

És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

Blažena ti što povjerova da će se ispuniti što ti je rečeno od Gospodina!"

Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

Tada Marija reče: "Veliča duša moja Gospodina,

És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

klikće duh moj u Bogu, mome Spasitelju,

Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

što pogleda na neznatnost službenice svoje: odsad će me, evo, svi naraštaji zvati blaženom.

Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!

Jer velika mi djela učini Svesilni, sveto je ime njegovo!

És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre *vagyon* azokon, a kik őt félik.

Od koljena do koljena dobrota je njegova nad onima što se njega boje.

Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

Iskaza snagu mišice svoje, rasprši oholice umišljene.

Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.

Silne zbaci s prijestolja, a uzvisi neznatne.

Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

Gladne napuni dobrima, a bogate otpusti prazne.

Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.

Prihvati Izraela, slugu svoga, kako obeća ocima našim:

(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!

spomenuti se dobrote svoje prema Abrahamu i potomstvu njegovu dovijeka."

Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.

Marija osta s Elizabetom oko tri mjeseca, a onda se vrati kući.

Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.

Elizabeti se međutim navršilo vrijeme da rodi. I porodi sina.

És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.

Kad su njezini susjedi i rođaci čuli da joj Gospodin obilno iskaza dobrotu, radovahu se s njome.

És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.

Osmoga se dana okupe da obrežu dječaka. Htjedoše ga prozvati imenom njegova oca - Zaharija,

És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

no mati se njegova usprotivi: "Nipošto, nego zvat će se Ivan!"

És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

Rekoše joj na to: "Ta nikoga nema od tvoje rodbine koji bi se tako zvao."

És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

Tada znakovima upitaju oca kojim ga imenom želi prozvati.

Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.

On zaiska pločicu i napisa "Ivan mu je ime!" Svi se začude,

És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.

a njemu se umah otvoriše usta i jezik te progovori blagoslivljajući Boga.

És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.

Strah obuze sve njihove susjede, a po svem su se Gorju judejskom razglašavali svi ti događaji.

És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.

I koji su god čuli, razmišljahu o tome pitajući se: "Što li će biti od ovoga djeteta?" Uistinu, ruka Gospodnja bijaše s njime.

És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:

A Zaharija, otac njegov, napuni se Duha Svetoga i stade prorokovati: što pohodi i otkupi narod svoj!

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,

És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,

A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,

Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;

Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,

Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,

Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.

Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.

Te pedig kis gyermek, a magasságos *Isten* prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;

És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.

A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!

A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.