Luke 1

Kad već mnogi poduzeše sastaviti izvješće o događajima koji se ispuniše među nama -

Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,

kako nam to predadoše oni koji od početka bijahu očevici i sluge Riječi -

A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:

pošto sam sve, od početka, pomno ispitao, naumih i ja tebi, vrli Teofile, sve po redu napisati

Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,

da se tako osvjedočiš o pouzdanosti svega u čemu si poučen.

Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

U dane Heroda, kralja judejskoga, bijaše neki svećenik imenom Zaharija iz razreda Abijina. Žena mu bijaše od kćeri Aronovih, a ime joj Elizabeta.

Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.

Oboje bijahu pravedni pred Bogom: živjeli su besprijekorno po svim zapovijedima i odredbama Gospodnjim.

És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.

No nisu imali djeteta jer Elizabeta bijaše nerotkinja, a oboje već poodmakle dobi.

És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten *immár* idős emberek valának.

Dok je Zaharija jednom po redu svoga razreda obavljao svećeničku službu pred Bogom,

Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,

ždrijebom ga zapade po bogoslužnom običaju da uđe u Svetište Gospodnje i prinese kad.

A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.

Za vrijeme kađenice sve je ono mnoštvo naroda vani molilo.

És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

A njemu se ukaza anđeo Gospodnji. Stajao je s desne strane kadionoga žrtvenika.

Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.

Ugledavši ga, Zaharija se prepade i strah ga spopade.

És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.

No anđeo mu reče: "Ne boj se, Zaharija! Uslišana ti je molitva: žena će ti Elizabeta roditi sina. Nadjenut ćeš mu ime Ivan.

Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.

Bit će ti radost i veselje i rođenje će njegovo mnoge obradovati.

És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;

Bit će doista velik pred Gospodinom. Ni vina ni drugoga opojnog pića neće piti. Duha Svetoga bit će pun već od majčine utrobe.

Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.

Mnoge će sinove Izraelove obratiti Gospodinu, Bogu njihovu.

És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

Ići će pred njim u duhu i sili Ilijinoj da obrati srce otaca k sinovima i nepokorne k razumnosti pravednih te spremi Gospodinu narod pripravan."

És ez *Ő* előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

Nato Zaharija reče anđelu: "Po čemu ću ja to razaznati. Ta star sam i žena mi poodmakle dobi."

És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem *is* igen idős.

Anđeo mu odgovori: "Ja sam Gabriel koji stojim pred Bogom. Poslan sam da govorim s tobom i da ti donesem ovu radosnu poruku.

És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

I evo, budući da nisi povjerovao mojim riječima, koje će se ispuniti u svoje vrijeme, zanijemjet ćeš i nećeš moći govoriti do dana dok se to ne zbude."

És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.

Narod je iščekivao Zahariju i čudio se što se toliko zadržao u Svetištu.

A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.

Kad je napokon izašao, nije im mogao ništa reći pa zaključiše da je u Svetištu imao viđenje. Nastojao im se doduše izraziti znakovima, ali osta nijem.

És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő *csak* integetett nékik, és néma maradt.

Kad se navršiše dani njegove službe, otiđe kući.

És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.

Nakon tih dana zatrudnje Elizabeta, njegova žena. Krila se pet mjeseci govoreći:

E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:

"Evo, to mi je učinio Gospodin u dane kad mu se svidje skinuti s mene sramotu među ljudima."

Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben *reám* tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

U šestome mjesecu posla Bog anđela Gabriela u galilejski grad imenom Nazaret

A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,

k djevici zaručenoj s mužem koji se zvao Josip iz doma Davidova; a djevica se zvala Marija.

Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.

Anđeo uđe k njoj i reče: "Zdravo, milosti puna! Gospodin s tobom!"

És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

Na tu se riječ ona smete i stade razmišljati kakav bi to bio pozdrav.

Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, *hogy* micsoda köszöntés ez?!

No anđeo joj reče: "Ne boj se, Marijo! Ta našla si milost u Boga.

És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.

Evo, začet ćeš i roditi sina i nadjenut ćeš mu ime Isus.

És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.

On će biti velik i zvat će se Sin Svevišnjega. Njemu će Gospodin Bog dati prijestolje Davida, oca njegova,

Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;

i kraljevat će nad domom Jakovljevim uvijeke i njegovu kraljevstvu neće biti kraja."

És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!

Nato će Marija anđelu: "Kako će to biti kad ja muža ne poznajem?"

Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

Anđeo joj odgovori: "Duh Sveti sići će na te i sila će te Svevišnjega osjeniti. Zato će to čedo i biti sveto, Sin Božji.

És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

A evo tvoje rođakinje Elizabete: i ona u starosti svojoj zače sina. I njoj, nerotkinjom prozvanoj, ovo je već šesti mjesec.

És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez *már* a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:

Ta Bogu ništa nije nemoguće!"

Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

Nato Marija reče: "Evo službenice Gospodnje, neka mi bude po tvojoj riječi!" I anđeo otiđe od nje.

Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.

Tih dana usta Marija i pohiti u Gorje, u grad Judin.

Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;

Uđe u Zaharijinu kuću i pozdravi Elizabetu.

És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.

Čim Elizabeta začu Marijin pozdrav, zaigra joj čedo u utrobi. I napuni se Elizabeta Duha Svetoga

És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

i povika iz svega glasa: "Blagoslovljena ti među ženama i blagoslovljen plod utrobe tvoje!

És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

Ta otkuda meni da mi dođe majka Gospodina mojega?

És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?

Gledaj samo! Tek što mi do ušiju doprije glas pozdrava tvojega, zaigra mi od radosti čedo u utrobi.

Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.

Blažena ti što povjerova da će se ispuniti što ti je rečeno od Gospodina!"

És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

Tada Marija reče: "Veliča duša moja Gospodina,

Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

klikće duh moj u Bogu, mome Spasitelju,

És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

što pogleda na neznatnost službenice svoje: odsad će me, evo, svi naraštaji zvati blaženom.

Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

Jer velika mi djela učini Svesilni, sveto je ime njegovo!

Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!

Od koljena do koljena dobrota je njegova nad onima što se njega boje.

És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre *vagyon* azokon, a kik őt félik.

Iskaza snagu mišice svoje, rasprši oholice umišljene.

Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

Silne zbaci s prijestolja, a uzvisi neznatne.

Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.

Gladne napuni dobrima, a bogate otpusti prazne.

Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

Prihvati Izraela, slugu svoga, kako obeća ocima našim:

Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.

spomenuti se dobrote svoje prema Abrahamu i potomstvu njegovu dovijeka."

(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!

Marija osta s Elizabetom oko tri mjeseca, a onda se vrati kući.

Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.

Elizabeti se međutim navršilo vrijeme da rodi. I porodi sina.

Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.

Kad su njezini susjedi i rođaci čuli da joj Gospodin obilno iskaza dobrotu, radovahu se s njome.

És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.

Osmoga se dana okupe da obrežu dječaka. Htjedoše ga prozvati imenom njegova oca - Zaharija,

És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.

no mati se njegova usprotivi: "Nipošto, nego zvat će se Ivan!"

És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

Rekoše joj na to: "Ta nikoga nema od tvoje rodbine koji bi se tako zvao."

És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

Tada znakovima upitaju oca kojim ga imenom želi prozvati.

És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

On zaiska pločicu i napisa "Ivan mu je ime!" Svi se začude,

Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.

a njemu se umah otvoriše usta i jezik te progovori blagoslivljajući Boga.

És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.

Strah obuze sve njihove susjede, a po svem su se Gorju judejskom razglašavali svi ti događaji.

És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.

I koji su god čuli, razmišljahu o tome pitajući se: "Što li će biti od ovoga djeteta?" Uistinu, ruka Gospodnja bijaše s njime.

És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.

A Zaharija, otac njegov, napuni se Duha Svetoga i stade prorokovati: što pohodi i otkupi narod svoj!

És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,

És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,

A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,

Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;

Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,

Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,

Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.

Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.

Te pedig kis gyermek, a magasságos *Isten* prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;

És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.

A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!

A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.