Luke 2

U one dane izađe naredba cara Augusta da se provede popis svega svijeta.

És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

Bijaše to prvi popis izvršen za Kvirinijeva upravljanja Sirijom.

Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.

Svi su išli na popis, svaki u svoj grad.

Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

Tako i Josip, budući da je bio iz doma i loze Davidove, uziđe iz Galileje, iz grada Nazareta, u Judeju - u grad Davidov, koji se zove Betlehem -

Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

da se podvrgne popisu zajedno sa svojom zaručnicom Marijom koja bijaše trudna.

Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

I dok se bili ondje, navršilo joj se vrijeme da rodi.

És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.

I porodi sina svoga, prvorođenca, povi ga i položi u jasle jer za njih nije bilo mjesta u svratištu.

És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

A u tom kraju bijahu pastiri: pod vedrim su nebom čuvali noćnu stražu kod svojih stada.

Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

Anđeo im Gospodnji pristupi i slava ih Gospodnja obasja! Silno se prestrašiše.

És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

No anđeo im reče: "Ne bojte se! Evo javljam vam blagovijest, veliku radost za sav narod!

És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

Danas vam se u gradu Davidovu rodio Spasitelj - Krist, Gospodin.

Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

I evo vam znaka: naći ćete novorođenče povijeno gdje leži u jaslama."

Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

I odjednom se anđelu pridruži silna nebeska vojska hvaleći Boga i govoreći:

És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

"Slava na visinama Bogu, a na zemlji mir ljudima, miljenicima njegovim!"

Dicsőség a magasságos *mennyek*ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

Čim anđeli otiđoše od njih na nebo, pastiri stanu poticati jedni druge: "Hajdemo dakle do Betlehema. Pogledajmo što se to dogodilo, događaj koji nam obznani Gospodin."

És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

I pohite te pronađu Mariju, Josipa i novorođenče gdje leži u jaslama.

Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

Pošto sve pogledaše, ispripovijediše što im bijaše rečeno o tom djetetu.

És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.

A svi koji su to čuli divili se tome što su im pripovijedali pastiri.

És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

Marija u sebi pohranjivaše sve te događaje i prebiraše ih u svome srcu.

Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

Pastiri se zatim vratiše slaveći i hvaleći Boga za sve što su čuli i vidjeli kako im je bilo rečeno.

A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

Kad se navršilo osam dana da bude obrezan, nadjenuše mu ime Isus, kako ga je bio prozvao anđeo prije njegova začeća.

És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.

Kad se zatim po Mojsijevu Zakonu navršiše dani njihova čišćenja, poniješe ga u Jeruzalem da ga prikažu Gospodinu -

Mikor pedig betöltek *Mária* tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.

kao što piše u Zakonu Gospodnjem: Svako muško prvorođenče neka se posveti Gospodinu! -

(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),

i da prinesu žrtvu kako je rečeno u Zakonu Gospodnjem: dvije grlice ili dva golubića.

És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.

Živio tada u Jeruzalemu čovjek po imenu Šimun. Taj čovjek, pravedan i bogobojazan, iščekivaše Utjehu Izraelovu i Duh Sveti bijaše na njemu.

És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.

Objavio mu Duh Sveti da neće vidjeti smrti dok ne vidi Pomazanika Gospodnjega.

És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

Ponukan od Duha, dođe u Hram. I kad roditelji uniješe dijete Isusa da obave što o njemu propisuje Zakon,

És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

primi ga on u naručje, blagoslovi Boga i reče:

Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:

"Sad otpuštaš slugu svojega, Gospodaru, po riječi svojoj, u miru!

Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

Ta vidješe oči moje spasenje tvoje,

Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

koje si pripravio pred licem svih naroda:

A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

svjetlost na prosvjetljenje naroda, slavu puka svoga izraelskoga."

Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

Otac njegov i majka divili se što se to o njemu govori.

József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.

Šimun ih blagoslovi i reče Mariji, majci njegovoj: "Ovaj je evo postavljen na propast i uzdignuće mnogima u Izraelu i za znak osporavan -

És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek *sokan* ellene mondanak;

a i tebi će samoj mač probosti dušu - da se razotkriju namisli mnogih srdaca!"

Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

A bijaše neka proročica Ana, kći Penuelova, iz plemena Ašerova, žena veoma odmakla u godinama. Nakon djevojaštva živjela je s mužem sedam godina,

És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,

a sama kao udovica do osamdeset i četvrte. Nije napuštala Hrama, nego je postovima i molitvama danju i noću služila Bogu.

És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

Upravo u taj čas nadođe. Hvalila je Boga i svima koji iščekivahu otkupljenje Jeruzalema pripovijedala o djetetu.

Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.

Kad obaviše sve po Zakonu Gospodnjem, vratiše se u Galileju, u svoj grad Nazaret.

És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.

A dijete je raslo, jačalo i napunjalo se mudrosti i milost je Božja bila na njemu.

A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.

Njegovi su roditelji svake godine o blagdanu Pashe išli u Jeruzalem.

Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

Kad mu bijaše dvanaest godina, uziđoše po običaju blagdanskom.

És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;

Kad su minuli ti dani, vraćahu se oni, a dječak Isus osta u Jeruzalemu, a da nisu znali njegovi roditelji.

És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;

Uvjereni da je među suputnicima, odoše dan hoda, a onda ga stanu tražiti među rodbinom i znancima.

Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;

I kad ga ne nađu, vrate se u Jeruzalem tražeći ga.

És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

Nakon tri dana nađoše ga u Hramu gdje sjedi posred učitelja, sluša ih i pita.

És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.

Svi koji ga slušahu bijahu zaneseni razumnošću i odgovorima njegovim.

És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.

Kad ga ugledaše, zapanjiše se, a majka mu njegova reče: "Sinko, zašto si nam to učinio? Gle, otac tvoj i ja žalosni smo te tražili."

És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.

A on im reče: "Zašto ste me tražili? Niste li znali da mi je biti u onome što je Oca mojega?"

Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?

Oni ne razumješe riječi koju im reče.

De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.

I siđe s njima, dođe u Nazaret i bijaše im poslušan. A majka je njegova brižno čuvala sve ove uspomene u svom srcu.

És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.

A Isus napredovaše u mudrosti, dobi i milosti kod Boga i ljudi.

Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.