II Samuel 22

David kvad denne sang for Herren den dag da Herren hadde utfridd ham av alle hans fienders hånd og av Sauls hånd.

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

Og han sa: Herren er min klippe og min festning og min redder,

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

min klippefaste Gud, som jeg setter min lit til, mitt skjold og min frelses horn, min borg og min tilflukt, min frelser; fra vold frelser du mig.

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Jeg påkaller den Høilovede, Herren, og blir frelst fra mine fiender.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Dødens bølger omspente mig, fordervelsens strømmer forferdet mig.

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

Dødsrikets rep omgav mig, dødens snarer overfalt mig.

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

I min trengsel påkalte jeg Herren, og jeg ropte til min Gud; han hørte fra sitt tempel min røst, og mitt skrik kom for hans ører.

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

Da rystet og bevet jorden, himmelens grunnvoller skalv, og de rystet; for hans vrede var optendt.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

Det steg røk op av hans nese, og fortærende ild fra hans munn; glør brente ut av ham.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

Og han bøide himmelen og steg ned, og det var mørke under hans føtter.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

Og han fór på kjeruber og fløi, og han lot sig se på vindens vinger.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

Og han gjorde mørke til skjul rundt omkring sig, vannmasser, tykke skyer.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Frem av glansen foran ham brente gloende kull.

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

Herren tordnet fra himmelen, den Høieste lot sin røst høre.

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

Og han utsendte piler og spredte dem omkring - lyn og forvirret dem.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

Da kom havets strømmer til syne; jordens grunnvoller blev avdekket ved Herrens trusel, for hans neses åndepust.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

Han rakte sin hånd ut fra det høie, han grep mig; han drog mig op av store vann.

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

Han fridde mig ut fra min sterke fiende, fra mine avindsmenn; for de var mig for mektige.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

De overfalt mig på min motgangs dag; men Herren blev min støtte.

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

Og han førte mig ut i fritt rum; han frelste mig, for han hadde behag i mig.

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

Herren gjengjeldte mig efter min rettferdighet, han betalte mig efter mine henders renhet.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

For jeg tok vare på Herrens veier og vek ikke i ondskap fra min Gud;

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

for alle hans lover hadde jeg for øie, og fra hans bud vek jeg ikke,

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

og jeg var ulastelig for ham og voktet mig vel for min synd.

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

Og Herren gjengjeldte mig efter min rettferdighet, efter min renhet for hans øine.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

Mot den fromme viser du dig from, mot den rettvise stridsmann viser du dig rettvis,

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

mot den rene viser du dig ren, mot den forvendte viser du dig vrang.

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

Elendige folk frelser du, men dine øine er mot de overmodige; dem fornedrer du.

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

For du er mitt lys, Herre, og Herren opklarer mitt mørke.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

For ved dig stormer jeg løs på fiendeskarer, ved min Gud springer jeg over murer.

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Gud, hans vei er fullkommen; Herrens ord er rent, han er et skjold for alle dem som setter sin lit til ham.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

For hvem er Gud foruten Herren, og hvem er en klippe foruten vår Gud?

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Gud, han er mitt sterke vern og leder den ulastelige på hans vei.

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

Han gir ham føtter likesom hindene og stiller mig på mine høider.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

Han oplærer mine hender til krig, så mine armer spenner kobberbuen.

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

Og du gir mig din frelse til skjold, og din mildhet gjør mig stor.

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

Du gjør rummet vidt for mine skritt under mig, og mine ankler vakler ikke.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

Jeg vil forfølge mine fiender og ødelegge dem, og jeg vender ikke tilbake før jeg har gjort ende på dem.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

Jeg gjør ende på dem og knuser dem, så de ikke kan reise sig; de faller under mine føtter.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

Og du omgjorder mig med kraft til krig, du bøier mine motstandere under mig.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

Og mine fiender lar du vende mig ryggen, mine avindsmenn utrydder jeg.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

De ser sig om, men der er ingen frelser - efter Herren, men han svarer dem ikke.

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

Og jeg knuser dem som jordens støv; jeg sønderknuser dem, tramper dem ned som søle på gatene.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Og du redder mig fra mitt folks kamper, du bevarer mig til å være hode for hedninger; folkeferd som jeg ikke kjenner, tjener mig.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, *Oly* nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Fremmede kryper for mig; bare de hører om mig, blir de mig lydige.

Idegen fiak hizelkednek nékem, S *egy* hallásra engedelmeskednek,

Fremmede visner bort og går bevende ut av sine borger.

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

Herren lever, og priset er min klippe, og ophøiet er min frelses klippefaste Gud,

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

den Gud som gir mig hevn og legger folkeferd under mig,

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

og som fører mig ut fra mine fiender; over mine motstandere ophøier du mig, fra voldsmannen redder du mig.

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Derfor vil jeg prise dig, Herre, blandt hedningene og lovsynge ditt navn.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

Han gjør frelsen stor for sin konge, og han gjør miskunnhet mot sin salvede, mot David og mot hans ætt til evig tid.

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!