II Samuel 22

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

RAB, Davut’u bütün düşmanlarının ve Saul’un elinden kurtardığı gün Davut RAB’be şu ezgiyi okudu.

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

Şöyle dedi: “RAB benim kayam, sığınağım, kurtarıcımdır,

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Tanrım, kayamdır, O’na sığınırım, Kalkanım, güçlü kurtarıcım, Korunağım, sığınacak yerimdir. Kurtarıcım, zorbalıktan beni sen kurtarırsın!

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Övgüye değer RAB’be seslenir, Kurtulurum düşmanlarımdan.

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

Çünkü ölüm dalgaları beni kuşattı, Yıkım selleri bastı,

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

Ölüler diyarının bağları sardı, Ölüm tuzakları çıktı karşıma.

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

Sıkıntı içinde RAB’be yakardım, Tanrım’a seslendim. Tapınağından sesimi duydu, Haykırışım kulaklarına ulaştı.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

O zaman yeryüzü sarsılıp sallandı, Titreyip sarsıldı göklerin temelleri, Çünkü RAB öfkelenmişti.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

Burnundan duman yükseldi, Ağzından kavurucu ateş Ve korlar fışkırdı.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

Kara buluta basarak Gökleri yarıp indi.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

Bir Keruv’a binip uçtu, Rüzgarın kanatları üstünde belirdi.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Karanlığı örtündü, Kara bulutları kendine çardak yaptı.

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

Varlığının parıltısından Korlar savruluyordu.

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

RAB göklerden gürledi, Duyurdu sesini Yüceler Yücesi.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

Savurup oklarını düşmanlarını dağıttı, Şimşek çaktırarak onları şaşkına çevirdi.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

RAB’bin azarlamasından, Burnundan çıkan güçlü soluktan, Denizin dibi göründü, Yeryüzünün temelleri açığa çıktı.

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

RAB yukarıdan elini uzatıp tuttu, Çıkardı beni derin sulardan.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

Beni zorlu düşmanımdan, Benden nefret edenlerden kurtardı, Çünkü onlar benden daha güçlüydü.

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

Felaket günümde karşıma dikildiler, Ama RAB bana destek oldu.

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

Beni huzura kavuşturdu, Kurtardı, çünkü benden hoşnut kaldı.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

RAB doğruluğumun karşılığını verdi, Beni temiz ellerime göre ödüllendirdi.

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

Çünkü RAB’bin yolunda yürüdüm, Tanrım’dan uzaklaşarak kötülük yapmadım.

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

O’nun bütün ilkelerini göz önünde tuttum, Kurallarından ayrılmadım.

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

O’nun önünde kusursuzdum, Suç işlemekten sakındım.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

Bu yüzden RAB beni doğruluğuma Ve gözünde pak yaşayışıma göre ödüllendirdi.

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

Sadık kuluna sadakat gösterir, Kusursuz olana kusursuz davranırsın.

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

Pak olanla pak olur, Eğriye eğri davranırsın.

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

Alçakgönüllüleri kurtarır, Gururluları gözler, gururunu kırarsın.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

Ya RAB, ışığım sensin! Karanlığımı aydınlatırsın.

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Desteğinle akıncılara saldırır, Seninle surları aşarım, Tanrım.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

Tanrı’nın yolu kusursuzdur, RAB’bin sözü arıdır. O kendisine sığınan herkesin kalkanıdır.

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Var mı RAB’den başka tanrı? Tanrımız’dan başka kaya var mı?

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

Sığınağım Tanrı’dır, Yolumu doğru kılan O’dur.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

[] Ayaklar verdi bana, geyiklerinki gibi, Doruklarda tutar beni.

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

Bana savaşmayı öğretti, Kollarımla tunç bir yayı gereyim diye.

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

Bana zafer kalkanını bağışlarsın, Alçakgönüllülüğün beni yüceltir.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

Bastığım yerleri genişletirsin, Burkulmaz bileklerim.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

Düşmanlarımı kovalayıp yok ettim, Hepsi yok olmadan geri dönmedim.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

Onları ezip yok ettim, kalkamaz oldular, Ayaklarımın altına serildiler.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

Savaş için beni güçle donattın, Bana başkaldıranları önümde yere serdin.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

Düşmanlarımı kaçmak zorunda bıraktın, Benden nefret edenleri yok ettim.

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

Feryat ettiler, ama kurtaran çıkmadı; RAB’bi çağırdılar, ama O yanıt vermedi.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Yerin tozu gibi onları ezdim, Sokak çamuru gibi ayağımın altında çiğnedim.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, *Oly* nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Halkımın çekişmelerinden beni kurtardın, Uluslara önder olarak beni korudun, Tanımadığım halklar bana kulluk ediyor.

Idegen fiak hizelkednek nékem, S *egy* hallásra engedelmeskednek,

Yabancılar bana boyun eğiyor, Duyar duymaz sözümü dinliyorlar.

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

Yabancıların betleri benizleri attı, Titreyerek çıkıyorlar kalelerinden.

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

RAB yaşıyor! Kayam’a övgüler olsun! Yücelsin kurtarıcım, Kayam Tanrım!

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

O’dur öcümü alan, Halkları bana bağımlı kılan.

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Düşmanlarımdan kurtarır, Başkaldıranlardan üstün kılar beni, Zorbaların elinden alır.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

[] Bunun için uluslar arasında sana şükredeceğim, ya RAB, Adını ilahilerle öveceğim.

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

RAB kralını büyük zaferlere ulaştırır, Meshettiği krala, Davut’a ve soyuna Sonsuza dek sevgi gösterir.”