II Samuel 22

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

David kvad denne sang for Herren den dag da Herren hadde utfridd ham av alle hans fienders hånd og av Sauls hånd.

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

Og han sa: Herren er min klippe og min festning og min redder,

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

min klippefaste Gud, som jeg setter min lit til, mitt skjold og min frelses horn, min borg og min tilflukt, min frelser; fra vold frelser du mig.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Jeg påkaller den Høilovede, Herren, og blir frelst fra mine fiender.

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

Dødens bølger omspente mig, fordervelsens strømmer forferdet mig.

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

Dødsrikets rep omgav mig, dødens snarer overfalt mig.

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

I min trengsel påkalte jeg Herren, og jeg ropte til min Gud; han hørte fra sitt tempel min røst, og mitt skrik kom for hans ører.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

Da rystet og bevet jorden, himmelens grunnvoller skalv, og de rystet; for hans vrede var optendt.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

Det steg røk op av hans nese, og fortærende ild fra hans munn; glør brente ut av ham.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

Og han bøide himmelen og steg ned, og det var mørke under hans føtter.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

Og han fór på kjeruber og fløi, og han lot sig se på vindens vinger.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Og han gjorde mørke til skjul rundt omkring sig, vannmasser, tykke skyer.

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

Frem av glansen foran ham brente gloende kull.

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

Herren tordnet fra himmelen, den Høieste lot sin røst høre.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

Og han utsendte piler og spredte dem omkring - lyn og forvirret dem.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

Da kom havets strømmer til syne; jordens grunnvoller blev avdekket ved Herrens trusel, for hans neses åndepust.

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

Han rakte sin hånd ut fra det høie, han grep mig; han drog mig op av store vann.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

Han fridde mig ut fra min sterke fiende, fra mine avindsmenn; for de var mig for mektige.

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

De overfalt mig på min motgangs dag; men Herren blev min støtte.

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

Og han førte mig ut i fritt rum; han frelste mig, for han hadde behag i mig.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

Herren gjengjeldte mig efter min rettferdighet, han betalte mig efter mine henders renhet.

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

For jeg tok vare på Herrens veier og vek ikke i ondskap fra min Gud;

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

for alle hans lover hadde jeg for øie, og fra hans bud vek jeg ikke,

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

og jeg var ulastelig for ham og voktet mig vel for min synd.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

Og Herren gjengjeldte mig efter min rettferdighet, efter min renhet for hans øine.

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

Mot den fromme viser du dig from, mot den rettvise stridsmann viser du dig rettvis,

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

mot den rene viser du dig ren, mot den forvendte viser du dig vrang.

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

Elendige folk frelser du, men dine øine er mot de overmodige; dem fornedrer du.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

For du er mitt lys, Herre, og Herren opklarer mitt mørke.

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

For ved dig stormer jeg løs på fiendeskarer, ved min Gud springer jeg over murer.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

Gud, hans vei er fullkommen; Herrens ord er rent, han er et skjold for alle dem som setter sin lit til ham.

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

For hvem er Gud foruten Herren, og hvem er en klippe foruten vår Gud?

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

Gud, han er mitt sterke vern og leder den ulastelige på hans vei.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

Han gir ham føtter likesom hindene og stiller mig på mine høider.

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

Han oplærer mine hender til krig, så mine armer spenner kobberbuen.

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

Og du gir mig din frelse til skjold, og din mildhet gjør mig stor.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

Du gjør rummet vidt for mine skritt under mig, og mine ankler vakler ikke.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

Jeg vil forfølge mine fiender og ødelegge dem, og jeg vender ikke tilbake før jeg har gjort ende på dem.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

Jeg gjør ende på dem og knuser dem, så de ikke kan reise sig; de faller under mine føtter.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

Og du omgjorder mig med kraft til krig, du bøier mine motstandere under mig.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

Og mine fiender lar du vende mig ryggen, mine avindsmenn utrydder jeg.

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

De ser sig om, men der er ingen frelser - efter Herren, men han svarer dem ikke.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Og jeg knuser dem som jordens støv; jeg sønderknuser dem, tramper dem ned som søle på gatene.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, *Oly* nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Og du redder mig fra mitt folks kamper, du bevarer mig til å være hode for hedninger; folkeferd som jeg ikke kjenner, tjener mig.

Idegen fiak hizelkednek nékem, S *egy* hallásra engedelmeskednek,

Fremmede kryper for mig; bare de hører om mig, blir de mig lydige.

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

Fremmede visner bort og går bevende ut av sine borger.

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

Herren lever, og priset er min klippe, og ophøiet er min frelses klippefaste Gud,

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

den Gud som gir mig hevn og legger folkeferd under mig,

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

og som fører mig ut fra mine fiender; over mine motstandere ophøier du mig, fra voldsmannen redder du mig.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

Derfor vil jeg prise dig, Herre, blandt hedningene og lovsynge ditt navn.

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

Han gjør frelsen stor for sin konge, og han gjør miskunnhet mot sin salvede, mot David og mot hans ætt til evig tid.