II Samuel 22

David sang HERREN denne Sang, dengang HERREN havde frelst ham af alle hans Fjenders og af Sauls Hånd.

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

Han sang: "HERRE, min Klippe, min Borg, min Befrier,

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

min Gud, mit Bjerg, hvortil jeg tyr, mit Skjold, mit Frelseshorn, mit Værn, min Tilflugt, min Frelser, som frelser mig fra Vold!

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Jeg påkalder HERREN, den Højlovede, og frelses fra mine Fjender.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Dødens Brændinger omsluttede mig, Ødelæggelsens Strømme forfærdede mig,

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

Dødsrigets Reb omspændte mig, Dødens Snarer faldt over mig;

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

i min Vånde påkaldte jeg HERREN og råbte til min Gud. Han hørte min Røst fra sin Helligdom, mit Råb fandt ind til hans Ører!

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

Da rystede Jorden og skjalv, Himlens Grundvolde bæved og rysted, thi hans Vrede blussede op.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

Røg for ud af hans Næse, fortærende Ild af hans Mund, Gløder gnistrede fra ham.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

Han sænkede Himlen, steg ned med Skymulm under sine Fødder;

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

båret af Keruber fløj han, svæved på Vindens Vinger;

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

han omgav sig med Mulm som en Bolig, mørke Vandmasser, vandfyldte Skyer.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Fra Glansen foran ham for der Hagl og Ildgløder ud.

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

HERREN tordned fra Himlen, den Højeste lod høre sin Røst;

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

han udslynged Pile, adsplittede dem, lod Lynene funkle og skræmmede dem.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

Havets Bund kom til Syne, Jordens Grundvolde blottedes ved HERRENs Trusel, for hans Vredes Pust.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

Han udrakte Hånden fra det høje og greb mig, drog mig op af de vældige Vande,

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

frelste mig fra mine mægtige Fjender, fra mine Avindsmænd; de var mig for stærke.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

På min Ulykkes Dag faldt de over mig, men HERREN blev mig et Værn.

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

Han førte mig ud i åbent Land, han frelste mig, thi han havde Behag i mig.

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

HERREN gengældte mig efter min Retfærd, lønned mig efter mine Hænders Uskyld;

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

thi jeg holdt mig til HERRENs Veje, svigted i Gudløshed ikke min Gud;

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

hans Bud stod mig alle for Øje, jeg veg ikke fra hans Love.

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

Ustraffelig var jeg for ham og vogtede mig for Brøde.

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

HERREN lønned mig efter min Retfærd, mine Hænders Uskyld, som var ham for Øje!

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

Du viser dig from mod den fromme, retsindig mod den retsindige,

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

du viser dig ren mod den rene og vrang mod den svigefulde.

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

De arme giver du Frelse, hovmodiges Øjne Skam!

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

Ja, du er min Lampe, HERRE! HERREN opklarer mit Mørke.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

Thi ved din Hjælp søndrer jeg Mure, ved min Guds Hjælp springer jeg over Volde.

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Fuldkommen er Guds Vej, lutret er HERRENs Ord. Han er et Skjold for alle, der sætter deres Lid til ham.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

Ja, hvem er Gud uden HERREN, hvem er en Klippe uden vor Gud,

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

den Gud, der omgjorded mig med Kraft, jævnede Vejen for mig,

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

gjorde mine Fødder som Hindens og gav mig Fodfæste på Højne,

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

oplærte min Hånd til Krig, så mine Arme spændte Kobberbuen?

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

Du gav mig din Frelses Skjold, din Nedladelse gjorde mig stor;

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

du skaffede Plads for mine Skridt, mine Ankler vaklede ikke.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

Jeg jog mine Fjender, indhentede dem, vendte først om, da de var gjort til intet,

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

slog dem ned, så de ej kunde rejse sig, men lå faldne under min Fod.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

Du omgjorded mig med Kraft til Kampen, mine Modstandere tvang du i Knæ for mig;

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

du slog mine Fjender på Flugt mine Avindsmænd ryddede jeg af Vejen.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

De råbte, men ingen hjalp, til HERREN, han svared dem ikke.

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

Jeg knuste dem som Jordens Støv, som Gadeskarn tramped jeg på dem.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Du friede mig af Folkekampe, du satte mig til Folkeslags Høvding; nu tjener mig ukendte Folk;

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, *Oly* nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Udlandets Sønner kryber for mig; blot de hører om mig, lyder de mig:

Idegen fiak hizelkednek nékem, S *egy* hallásra engedelmeskednek,

Udlandets Sønner vansmægter, kommer skælvende frem af deres Skjul.

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

HERREN lever, højlovet min Klippe, ophøjet være min Frelses Gud,

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

den Gud, som giver mig Hævn, lægger Folkeslag under min Fod

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

og frier mig fra mine Fjender! Du ophøjer mig over mine Modstandere, fra Voldsmænd frelser du mig.

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

HERRE, derfor priser jeg dig blandt Folkene og lovsynger dit Navn,

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

du, som kraftig hjælper din Konge og viser din Salvede Miskundhed. David og hans Æt evindelig.

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!