Job 38

Allora l’Eterno rispose a Giobbe dal seno della tempesta, e disse:
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
"Chi è costui che oscura i miei disegni con parole prive di senno?
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Orsù, cingiti i lombi come un prode; io ti farò delle domande e tu insegnami!
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Dov’eri tu quand’io fondavo la terra? Dillo, se hai tanta intelligenza.
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Chi ne fissò le dimensioni? giacché tu il sai! chi tirò sovr’essa la corda da misurare?
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Su che furon poggiate le sue fondamenta, o chi ne pose la pietra angolare
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
quando le stelle del mattino cantavan tutte assieme e tutti i figli di Dio davan in gridi di giubilo?
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
Chi chiuse con porte il mare balzante fuor dal seno materno,
És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
quando gli detti le nubi per vestimento e per fasce l’oscurità,
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
quando gli tracciai de’ confini, gli misi sbarre e porte,
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
e dissi: "Fin qui tu verrai, e non oltre; qui si fermerà l’orgoglio de’ tuoi flutti?"
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
Hai tu mai, in vita tua, comandato al mattino? o insegnato il suo luogo all’aurora,
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
perch’ella afferri i lembi della terra, e ne scuota via i malvagi?
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
La terra si trasfigura come creta sotto il sigillo, e appar come vestita d’un ricco manto;
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
i malfattori sono privati della luce loro, e il braccio, alzato già, è spezzato.
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
Sei tu penetrato fino alle sorgenti del mare? hai tu passeggiato in fondo all’abisso?
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Le porte della morte ti son esse state scoperte? Hai tu veduto le porte dell’ombra di morte?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Hai tu abbracciato collo sguardo l’ampiezza della terra? Parla, se la conosci tutta!
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Dov’è la via che guida al soggiorno della luce? E la tenebra dov’è la sua dimora?
Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Le puoi tu menare verso i loro domini, e sai tu bene i sentieri per ricondurle a casa?
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
Lo sai di sicuro! ché tu eri, allora, già nato, e il numero de’ tuoi giorni è grande!…
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Sei tu entrato ne’ depositi della neve? Li hai visti i depositi della grandine
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
ch’io tengo in serbo per i tempi della distretta, pel giorno della battaglia e della guerra?
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Per quali vie si diffonde la luce e si sparge il vento orientale sulla terra?
Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Chi ha aperto i canali all’acquazzone e segnato la via al lampo dei tuoni,
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
perché la pioggia cada sulla terra inabitata, sul deserto ove non sta alcun uomo,
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
e disseti le solitudini desolate, sì che vi germogli e cresca l’erba?
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
Ha forse la pioggia un padre? o chi genera le gocce della rugiada?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Dal seno di chi esce il ghiaccio, e la brina del cielo chi la dà alla luce?
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Le acque, divenute come pietra, si nascondono, e la superficie dell’abisso si congela.
*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?
Sei tu che stringi i legami delle Pleiadi, o potresti tu scioglier le catene d’Orione?
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Sei tu che, al suo tempo, fai apparire le costellazioni e guidi la grand’Orsa insieme a’ suoi piccini?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Conosci tu le leggi del cielo? e regoli tu il dominio di esso sulla terra?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Puoi tu levar la voce fino alle nubi, e far che abbondanza di pioggia ti ricopra?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
I fulmini parton forse al tuo comando? Ti dicono essi: "Eccoci qua"?
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Chi ha messo negli strati delle nubi sapienza, o chi ha dato intelletto alla meteora?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Chi conta con sapienza le nubi? e gli otri del cielo chi li versa
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
allorché la polvere stemperata diventa come una massa in fusione e le zolle de’ campi si saldan fra loro?
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Sei tu che cacci la preda per la leonessa, che sazi la fame de’ leoncelli
quando si appiattano nelle tane e si mettono in agguato nella macchia?
Chi provvede il pasto al corvo quando i suoi piccini gridano a Dio e vanno errando senza cibo?