Job 39

Sai tu quando le capre selvagge delle rocce figliano? Hai tu osservato quando le cerve partoriscono?

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Conti tu i mesi della lor pregnanza e sai tu il momento in cui debbono sgravarsi?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

S’accosciano, fanno i lor piccini, e son tosto liberate dalle loro doglie;

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

i lor piccini si fanno forti, crescono all’aperto, se ne vanno, e non tornan più alle madri.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Chi manda libero l’onàgro, e chi scioglie i legami all’asino salvatico,

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

al quale ho dato per dimora il deserto, e la terra salata per abitazione?

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Egli si beffa del frastuono della città, e non ode grida di padrone.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Batte le montagne della sua pastura, e va in traccia d’ogni filo di verde.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Il bufalo vorrà egli servirti o passar la notte presso alla tua mangiatoia?

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Legherai tu il bufalo con una corda perché faccia il solco? erpicherà egli le valli dietro a te?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Ti fiderai di lui perché la sua forza è grande? Lascerai a lui il tuo lavoro?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Conterai su lui perché ti porti a casa la raccolta e ti ammonti il grano sull’aia?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Lo struzzo batte allegramente l’ali; ma le penne e le piume di lui son esse pietose?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

No, poich’egli abbandona sulla terra le proprie uova e le lascia scaldar sopra la sabbia.

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Egli dimentica che un piede le potrà schiacciare, e che le bestie dei campi le potran calpestare.

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

Tratta duramente i suoi piccini, quasi non fosser suoi; la sua fatica sarà vana, ma ciò non lo turba,

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

ché Iddio l’ha privato di sapienza, e non gli ha impartito intelligenza.

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Ma quando si leva e piglia lo slancio, si beffa del cavallo e di chi lo cavalca.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Sei tu che dài al cavallo il coraggio? che gli vesti il collo d’una fremente criniera?

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Sei tu che lo fai saltar come la locusta? Il fiero suo nitrito incute spavento.

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Raspa la terra nella valle ed esulta della sua forza; si slancia incontro alle armi.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Della paura si ride, non trema, non indietreggia davanti alla spada.

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Gli risuona addosso il turcasso, la folgorante lancia e il dardo.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Con fremente furia divora la terra. Non sta più fermo quando suona la tromba.

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Com’ode lo squillo, dice: Aha! e fiuta da lontano la battaglia, la voce tonante dei capi, e il grido di guerra.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

E’ l’intelligenza tua che allo sparviere fa spiccare il volo e spiegar l’ali verso mezzogiorno?

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

E’ forse al tuo comando che l’aquila si leva in alto e fa il suo nido nei luoghi elevati?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Abita nelle rocce e vi pernotta; sta sulla punta delle rupi, sulle vette scoscese;

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

di là spia la preda, e i suoi occhi miran lontano.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

I suoi piccini s’abbeveran di sangue, e dove son de’ corpi morti, ivi ella si trova".

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *