Job 38

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

Så svarede HERREN Job ud fra Stormvejret og sagde:

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

"Hvem fordunkler mit Råd med Ord, som er uden Mening?

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Omgjord som en Mand dine Lænder, jeg vil spørge, og du skal lære mig!

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Hvor var du, da jeg grundede Jorden? Sig frem, om du har nogen Indsigt!

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

Hvem bestemte dens Mål - du kender det jo - hvem spændte Målesnor ud derover?

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Hvorpå blev dens Støtter sænket, hvem lagde dens Hjørnesten,

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

mens Morgenstjernerne jubled til Hobe, og alle Gudssønner råbte af Glæde?

És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

Hvem stængte for Havet med Porte, dengang det brusende udgik af Moders Skød,

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

dengang jeg gav det Skyen til Klædning og Tågemulm til Svøb,

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

dengang jeg brød det en Grænse og indsatte Portslå og Døre

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

og sagde: "Hertil og ikke længer! Her standse dine stolte Vover!"

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Har du nogen Sinde kaldt Morgenen frem, ladet Morgenrøden vide sit Sted,

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

så den greb om Jordens Flige og gudløse rystedes bort,

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

så den dannedes til som Ler under Segl, fik Farve, som var den en Klædning?

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

De gudløses Lys toges fra dem, den løftede Arm blev knust.

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

Har du mon været ved Havets Kilder, har du mon vandret på Dybets Bund?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

Mon Dødens Porte har vist sig for dig, skued du Mulmets Porte?

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

Så du ud over Jordens Vidder? Sig frem, om du ved, hvor stor den er!

Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

Hvor er Vejen til Lysets Bolig, og hvor har Mørket mon hjemme,

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

så du kunde hente det til dets Rige og bringe det hen på Vej til dets Bolig?

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

Du ved det, du blev jo født dengang, dine Dages Tal er jo stort!

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Har du været, hvor Sneen gemmes, og skuet, hvor Hagelen vogtes,

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

den, jeg gemmer til Trængselens Tid, til Kampens og Krigens Dag?

Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

Hvor er Vejen did, hvor Lyset deler sig, hvor Østenvinden spreder sig ud over Jorden?

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Hvem åbnede Regnen en Rende og Tordenens Lyn en Vej

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

for at væde folketomt Land, Ørkenen, hvor ingen bor,

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

for at kvæge Øde og Ødemark og fremkalde Urter i Ørkenen?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

Har Regnen mon en Fader, hvem avlede Duggens Dråber?

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Af hvilket Skød kom Isen vel frem, hvem fødte mon Himlens Rim?

*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?

Vandet størkner som Sten, Dybets Flade trækker sig sammen.

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

Knytter du Syvstjernens Bånd, kan du løse Orions Lænker?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

Lader du Aftenstjemen gå op i Tide, leder du Bjørnen med Unger?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

Kender du Himmelens Love, fastsætter du dens Magt over Jorden?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

Kan du løfte Røsten til Sky, så Vandskyl adlyder dig?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

Sender du Lynene ud, så de går, og svarer de dig: "Her er vi!"

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

Hvem lagde Visdom i sorte Skyer, hvem gav Luftsynet Kløgt?

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

Hvem er så viis, at han tæller Skyerne, hvem hælder Himmelens Vandsække om,

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

når Jorden ligger i Ælte, og Leret klumper sig sammen?

Jager du Rov til Løvinden, stiller du Ungløvers hunger,

når de dukker sig i deres Huler; ligger på Lur i Krat?

Hvem skaffer Ravnen Æde, når Ungerne skriger til Gud og flakker om uden Føde?