Job 39

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Kender du Tiden, da Stengeden føder, tager du Vare på Hindenes Veer,

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

tæller du mon deres Drægtigheds Måneder, kender du Tiden, de føder?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

De lægger sig ned og føder og kaster Kuldet,

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Ungerne trives, gror til i det frie, løber bort og kommer ej til dem igen.

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Hvem slap Vildæslet løs, hvem løste mon Steppeæslets Reb,

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

som jeg gav Ørkenen til Hjem, den salte Steppe til Bolig?

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Det ler ad Byens Larm og hører ej Driverens Skælden;

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

det ransager Bjerge, der har det sin Græsgang, det leder hvert Græsstrå op.

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Er Vildoksen villig at trælle for dig, vil den stå ved din Krybbe om Natten?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Binder du Reb om dens Hals, pløjer den Furerne efter dig?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Stoler du på dens store Kræfter; overlader du den din Høst?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Tror du, den kommer tilbage og samler din Sæd på Loen?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Mon Strudsens Vinge er lam, eller mangler den Dækfjer og Dun,

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

siden den betror sine Æg til Jorden og lader dem varmes i Sandet,

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

tænker ej på, at en Fod kan knuse dem, Vildtet på Marken træde dem sønder?

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Hård ved Ungerne er den, som var de ej dens; spildt er dens Møje, det ængster den ikke.

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Thi Gud lod den glemme Visdom og gav den ej Del i Indsigt.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Når Skytterne kommer, farer den bort, den ler ad Hest og Rytter.

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Giver du Hesten Styrke, klæder dens Hals med Manke

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

og lærer den Græshoppens Spring? Dens stolte Prusten indgyder Rædsel.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Den skraber muntert i Dalen, går Brynjen væligt i Møde;

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

den ler ad Rædselen, frygter ikke og viger ikke for Sværdet;

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Koggeret klirrer over den, Spydet og Køllen blinker;

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

den sluger Vejen med gungrende Vildskab, den tøjler sig ikke, når Hornet lyder;

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

et Stød i Hornet, straks siger den: Huj! Den vejrer Kamp i det fjerne, Kampskrig og Førernes Råb.

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Skyldes det Indsigt hos dig, at Falken svinger sig op og breder sin Vinge mod Sønden?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Skyldes det Bud fra dig, at Ørnen flyver højt og bygger sin højtsatte Rede?

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Den bygger og bor på Klipper, på Klippens Tinde og Borg;

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

den spejder derfra efter Æde, viden om skuer dens Øjne.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *

Ungerne svælger i Blod; hvor Valen findes, der er den!