Job 37

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

Ja, derover skælver mit Hjerte, bævende skifter det Sted!

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Lyt dog til hans bragende Røst, til Drønet, der går fra hans Mund!

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Han slipper det løs under hele Himlen, sit Lys til Jordens Ender;

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

efter det brøler hans Røst, med Højhed brager hans Torden; han sparer ikke på Lyn, imedens hans Stemme høres.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

Underfuldt lyder Guds Tordenrøst, han øver Vælde, vi fatter det ej.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Thi han siger til Sneen: "Fald ned på Jorden!" til Byger og Regnskyl: "Bliv stærke!"

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

For alle Mennesker sætter han Segl, at de dødelige alle må kende hans Gerning.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

De vilde Dyr søger Ly og holder sig i deres Huler:

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Fra Kammeret kommer der Storm, fra Nordens Stjerner Kulde.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Ved Guds Ånde bliver der Is, Vandfladen lægges i Fængsel.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

Så fylder han Skyen med Væde, Skylaget spreder hans Lys;

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

det farer hid og did og bugter sig efter hans Tanke og udfører alt, hvad han byder, på hele den vide Jord,

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

hvad enten han slynger det ud som Svøbe, eller han sender det for at velsigne.

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Job du må lytte hertil, træd frem og mærk dig Guds Underværker!

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

Fatter du, hvorledes Gud kan magte dem og lade Lys stråle frem fra sin Sky?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

Fatter du Skyernes Svæven, den Alvises Underværker?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Du, hvis Klæder ophedes, når Jorden døser ved Søndenvind?

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Hvælver du Himlen sammen med ham, fast som det støbte Spejl?

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

Lær mig, hvad vi skal sige ham! Intet kan vi få frem for Mørke.

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

Meldes det ham, at jeg taler? Siger en Mand, at han er fra Samling?

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

Og nu: Man ser ej Lyset, skygget af mørke Skyer, men et Vejr farer hen og renser Himlen,

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

fra Norden kommer en Lysning. Over Gud er der frygtelig Højhed,

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

og den Almægtige finder vi ikke. Almægtig og rig på Retfærd bøjer han ikke Retten;

derfor frygter Mennesker ham, men af selv kloge ænser han ingen.