Job 38

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

Tedy odpověděl Hospodin Jobovi z vichru, a řekl:

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Kdož jest to, jenž zatemňuje radu řečmi neumělými?

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Přepaš nyní jako muž bedra svá, a nač se tebe tázati budu, oznam mi.

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Kdes byl, když jsem zakládal zemi? Pověz, jestliže máš rozum.

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

Kdo rozměřil ji, víš-li? Aneb kdo vztáhl pravidlo na ni?

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Na čem podstavkové její upevněni jsou? Aneb kdo založil úhelný kámen její,

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

Když prozpěvovaly spolu hvězdy jitřní, a plésali všickni synové Boží?

És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

Aneb kdo zavřel jako dveřmi moře, když vyšlo z života, a zjevilo se?

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

Když jsem mu položil oblak za oděv, a mrákotu místo plének jeho,

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

Když jsem jemu uložil úsudek svůj, přistaviv závory a dvéře,

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

I řekl jsem: Až potud vycházeti budeš, a dále nic, tu, pravím, skládati budeš dutí vlnobití svého.

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Zdaž jsi kdy za dnů svých rozkázal jitru? Ukázal-lis záři jitřní místo její,

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

Aby uchvacovala kraje země, a bezbožní aby z ní vymítáni byli?

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

Tak aby proměnu přijímala jako vosk pečetní, oni pak aby nedlouho stáli jako roucho,

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

A aby bezbožným zbraňováno bylo světla jejich, a rámě vyvýšené zlámáno bylo?

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

Přišel-lis až k hlubinám mořským? A u vnitřnosti propasti chodil-lis?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

Jsou-li tobě zjeveny brány smrti? A brány stínu smrti viděl-lis?

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

Shlédl-lis širokosti země? Oznam, jestliže ji znáš všecku.

Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

Která jest cesta k obydlí světla, a které místo temností,

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

Že bys je pojal v meze jeho, poněvadž bys srozumíval stezkám domu jeho?

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

Věděl-lis tehdáž, že jsi měl se naroditi, a počet dnů tvých jak veliký býti má?

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Přišel-lis až ku pokladům sněhu? A poklady krupobití viděl-lis,

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

Kteréž chovám k času ssoužení, ke dni bitvy a boje?

Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

Kterými se cestami rozděluje světlo, kteréž rozhání východní vítr po zemi?

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Kdo rozdělil povodní tok, a cestu blýskání hromovému,

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

Tak aby pršel déšť i na tu zemi, kdež není lidí, na poušť, kdež není člověka,

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

Aby zapájel místa planá a pustá, a k zrůstu přivodil trávu mladistvou?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

Má-liž déšť otce? A kdo plodí krůpěje rosy?

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Z čího života vychází mráz? A jíní nebeské kdo plodí?

*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?

Až i vody jako v kámen se proměňují, a svrchek propasti zamrzá.

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

Zdali zavázati můžeš rozkoše Kuřátek, aneb stahování Orionovo rozvázati?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

Můžeš-li vyvoditi hvězdy polední v čas jistý, aneb Arktura s syny jeho povedeš-li?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

Znáš-li řád nebes? Můžeš-li spravovati panování jejich na zemi?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

Můžeš-li pozdvihnouti k oblaku hlasu svého, aby hojnost vod přikryla tebe?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

Ty-liž vypustíš blýskání, aby vycházela? Zdaliž řeknou tobě: Aj teď jsme?

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

Kdo složil u vnitřnostech lidských moudrost? Aneb kdo dal rozumu stižitelnost?

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

Kdo vypravovati bude o nebesích moudře? A láhvice nebeské kdo nastrojuje,

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

Aby svlažená země zase stuhnouti mohla, a hrudy se v hromadě držely?

Honíš-liž ty lvu loupež? A hltavost lvíčat naplňuješ-liž,

Když se stulují v peleších svých, ustavičně z skrýší čihajíce?

Kdo připravuje krkavci pokrm jeho, když mladí jeho k Bohu silnému volají, a toulají se sem i tam pro nedostatek pokrmu?