Job 39

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Víš-li, kterého času rodí kamsíkové, a laň ku porodu pracující spatřil-lis?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

Máš-li v počtu měsíce, kteréž vyplňují? Znáš-li, pravím, čas porodu jejich?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Jak se kladou, plod svůj utiskají, a s bolestí ho pozbývají?

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Jak se zmocňují mladí jejich, i odchovávají picí polní, a vycházejíce, nenavracují se k nim?

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Kdo propustil zvěř, aby byla svobodná? A řemení divokého osla kdo rozvázal?

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Jemuž jsem dal pustinu místo domu jeho, a místo příbytku jeho zemi slatinnou.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Posmívá se hluku městskému, a na křikání toho, kdož by jej honil, nic nedbá.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

To, což nachází v horách, jest pastva jeho; nebo toliko zeliny hledá.

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Svolí-liž jednorožec, aby tobě sloužil, a u jeslí tvých aby nocoval?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Připřáhneš-liž provazem jednorožce k orání? Bude-liž vláčeti brázdy za tebou?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Zdaž se na něj ubezpečíš, proto že jest veliká síla jeho, a poručíš jemu svou práci?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Zdaž se jemu dověříš, že sveze semeno tvé, a na humno tvé shromáždí?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Ty-lis dal pávům křídlo pěkné, aneb péro čápu neb pstrosu?

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

A že opouští na zemi vejce svá, ačkoli je v prachu osedí,

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

Nic nemysle, že by je noha potlačiti, aneb zvěř polní pošlapati mohla?

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Tak se zatvrzuje k mladým svým, jako by jich neměl; jako by neužitečná byla práce jeho, tak jest bez starosti.

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Nebo nedal jemu Bůh moudrosti, aniž mu udělil rozumnosti.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Časem svým zhůru se vznášeje, posmívá se koni i jezdci jeho.

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Zdaž ty dáti můžeš koni sílu? Ty-li ozdobíš šíji jeho řehtáním?

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Zdali jej zastrašíš jako kobylku? Anobrž frkání chřípí jeho strašlivé jest.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Kopá důl, a pléše v síle své, vycházeje vstříc i zbroji.

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Směje se strachu, aniž se leká, aniž ustupuje zpátkem před ostrostí meče,

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Ač i toul na něm chřestí, a blyští se dřevce a kopí.

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

S hřmotem a s hněvem kopá zemi, aniž pokojně stojí k zvuku trouby.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Anobrž k zvuku trouby řehce, a zdaleka cítí boj, hluk knížat a prokřikování.

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Zdali podlé rozumu tvého létá jestřáb, roztahuje křídla svá na poledne?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Zdali k rozkazu tvému zhůru se vznáší orlice, a vysoko se hnízdí?

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Na skále přebývá, přebývá na špičaté skále jako na hradě,

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

Odkudž hledá pokrmu, kterýž z daleka očima svýma spatřuje.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *

Ano i mladí její střebí krev, a kde těla mrtvá, tu i ona jest. [ (Job 39:31) A tak odpovídaje Hospodin Jobovi, řekl: ] [ (Job 39:32) Zdali hádající se s Všemohoucím obviní jej? Kdo chce viniti Boha, nechť odpoví na to. ] [ (Job 39:33) Tehdy odpověděl Job Hospodinu a řekl: ] [ (Job 39:34) Aj, chaternýť jsem, což bych odpovídal tobě? Ruku svou kladu na ústa svá. ] [ (Job 39:35) Jednou jsem mluvil, ale nebudu již odmlouvati, nýbrž i podruhé, ale nebudu více přidávati. ]