Job 38

Och HERREN svarade Job ur stormvinden och sade:

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

 Vem är du som stämplar vishet såsom mörker,  i det att du talar så utan insikt?

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

 Omgjorda nu såsom ej man dina länder;  jag vill fråga dig, och du må giva mig besked.

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

 Var var du, när jag lade jordens grund?  Säg det, om du har ett så stort förstånd.

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

 Vem har fastställt hennes mått -- du vet ju det?  Och vem spände sitt mätsnöre ut över henne?

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

 Var fingo hennes pelare sina fästen,  och vem var det som lade hennes hörnsten,

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

 medan morgonstjärnorna tillsammans jublade  och alla Guds söner höjde glädjerop?

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

 Och vem satte dörrar för havet,  när det föddes och kom ut ur moderlivet,

És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

 när jag gav det moln till beklädnad  och lät töcken bliva dess linda,

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

 när jag åt det utstakade min gräns  och satte bom och dörrar därför,

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

 och sade: »Härintill skall du komma, men ej vidare,  här skola dina stolta böljor lägga sig»?

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

 Har du i din tid bjudit dagen att gry  eller anvisat åt morgonrodnaden dess plats,

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

 där den skulle fatta jorden i dess flikar,  så att de ogudaktiga skakades bort därifrån?

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

 Då ändrar den form såsom leran under signetet,  och tingen stå fram såsom klädda i skrud;

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

 då berövas de ogudaktiga sitt ljus,  och den arm som lyftes för högt brytes sönder.

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

 Har du stigit ned till havets källor  och vandrat omkring på djupets botten?

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

 Hava dödens portar avslöjat sig för dig,  ja, såg du dödsskuggans portar?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

 Har du överskådat jordens vidder?  Om du känner allt detta, så låt höra.

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

 Vet du vägen dit varest ljuset bor,  eller platsen där mörkret har sin boning,

Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

 så att du kan hämta dem ut till deras gräns  och finna stigarna som leda till deras hus?

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

 Visst kan du det, ty så tidigt blev du ju född,  så stort är ju dina dagars antal!

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

 Har du varit framme vid snöns förrådshus?  Och haglets förrådshus, du såg väl dem

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

 -- de förråd som jag har sparat till hemsökelsens tid,  till stridens och drabbningens dag?

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

 Vet du vägen dit varest ljuset delar sig,  dit där stormen sprider sig ut över jorden?

Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

 Vem har åt regnflödet öppnat en ränna  och banat en väg för tordönets stråle,

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

 till att sända regn över länder där ingen bor,  över öknar, där ingen människa finnes,

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

 till att mätta ödsliga ödemarker  och giva växt åt gräsets brodd?

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

 Säg om regnet har någon fader,  och vem han är, som födde daggens droppar?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

 Ur vilken moders liv är det isen gick fram,  och vem är hon som födde himmelens rimfrost?

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

 Se, vattnet tätnar och bliver likt sten,  så ytan sluter sig samman över djupet.

*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?

 Knyter du tillhopa Sjustjärnornas knippe?  Och förmår du att lossa Orions band?

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

 Är det du som, när tid är, för himmelstecknen fram,  och som leder Björninnan med hennes ungar?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

 Ja, förstår du himmelens lagar,  och ordnar du dess välde över jorden?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

 Kan du upphöja din röst till molnen  och förmå vattenflöden att övertäcka dig?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

 Kan du sända ljungeldar åstad, så att de gå,  så att de svara dig: »Ja vi äro redo»?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

 Vem har lagt vishet i de mörka molnen,  och vem gav förstånd åt järtecknen i luften?

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

 Vem håller med sin vishet räkning på skyarna?  Och himmelens läglar, vem häller ut dem,

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

 medan mullen smälter såsom malm  och jordkokorna klibbas tillhopa?

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?