Job 37

 Ja, vid sådant förskräckes mitt hjärta,  bävande spritter det upp.

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

 Hören, hören huru hans röst ljuder vred,  hören dånet som går ut ur hans mun.

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

 Han sänder det åstad, så långt himmelen når,  och sina ljungeldar bort till jordens ändar.

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

 Efteråt ryter så dånet,  när han dundrar med sin väldiga röst;  och på ljungeldarna spar han ej,  då hans röst låter höra sig.

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

 Ja, underbart dundrar Gud med sin röst,  stora ting gör han, utöver vad vi förstå.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

 Se, åt snön giver han bud: »Fall ned till jorden»,  så ock åt regnskuren, åt sitt regnflödes mäktiga skur.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

 Därmed fjättrar han alla människors händer,  så att envar som han har skapat kan lära därav.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

 Då draga sig vilddjuren in i sina gömslen,  och i sina kulor lägga de sig till ro.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

 Från Stjärngemaket kommer då storm  och köld genom nordanhimmelens stjärnor;

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

 med sin andedräkt sänder Gud frost,  och de vida vattnen betvingas.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

 Skyarna lastar han ock med väta  och sprider omkring sina ljungeldsmoln.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

 De måste sväva än hit, än dit,  alltefter hans rådslut och de uppdrag de få,  vadhelst han ålägger dem på jordens krets.

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

 Än är det som tuktoris, än med hjälp åt hans jord,  än är det med nåd som han låter dem komma.

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

 Lyssna då härtill, du Job;  stanna och betänk Guds under.

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

 Förstår du på vad sätt Gud styr deras gång  och låter ljungeldarna lysa fram ur sina moln?

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

 Förstår du lagen för skyarnas jämvikt,  den Allvises underbara verk?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

 Förstår du huru kläderna bliva dig så heta,  när han låter jorden domna under sunnanvinden?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

 Kan du välva molnhimmelen så som han,  så fast som en spegel av gjuten metall?

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

 Lär oss då vad vi skola säga till honom;  för vårt mörkers skull hava vi intet att lägga fram.

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

 Ej må det bebådas honom att jag vill tala.  Månne någon begär sitt eget fördärv?

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

 Men synes icke redan skenet?  Strålande visar han sig ju mellan skyarna,  där vinden har gått fram och sopat dem undan.

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

 I guldglans kommer han från norden.  Ja, Gud är höljd i fruktansvärt majestät;

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

 den Allsmäktige kunna vi icke fatta,  honom som är så stor i kraft,  honom som ej kränker rätten, ej strängaste rättfärdighet.

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

 Fördenskull frukta människorna honom;  men de självkloka -- dem alla aktar han ej på.