Job 38

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Allora l’Eterno rispose a Giobbe dal seno della tempesta, e disse:
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
"Chi è costui che oscura i miei disegni con parole prive di senno?
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Orsù, cingiti i lombi come un prode; io ti farò delle domande e tu insegnami!
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Dov’eri tu quand’io fondavo la terra? Dillo, se hai tanta intelligenza.
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Chi ne fissò le dimensioni? giacché tu il sai! chi tirò sovr’essa la corda da misurare?
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Su che furon poggiate le sue fondamenta, o chi ne pose la pietra angolare
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
quando le stelle del mattino cantavan tutte assieme e tutti i figli di Dio davan in gridi di giubilo?
És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Chi chiuse con porte il mare balzante fuor dal seno materno,
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
quando gli detti le nubi per vestimento e per fasce l’oscurità,
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
quando gli tracciai de’ confini, gli misi sbarre e porte,
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
e dissi: "Fin qui tu verrai, e non oltre; qui si fermerà l’orgoglio de’ tuoi flutti?"
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Hai tu mai, in vita tua, comandato al mattino? o insegnato il suo luogo all’aurora,
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
perch’ella afferri i lembi della terra, e ne scuota via i malvagi?
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
La terra si trasfigura come creta sotto il sigillo, e appar come vestita d’un ricco manto;
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
i malfattori sono privati della luce loro, e il braccio, alzato già, è spezzato.
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Sei tu penetrato fino alle sorgenti del mare? hai tu passeggiato in fondo all’abisso?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Le porte della morte ti son esse state scoperte? Hai tu veduto le porte dell’ombra di morte?
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Hai tu abbracciato collo sguardo l’ampiezza della terra? Parla, se la conosci tutta!
Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Dov’è la via che guida al soggiorno della luce? E la tenebra dov’è la sua dimora?
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
Le puoi tu menare verso i loro domini, e sai tu bene i sentieri per ricondurle a casa?
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Lo sai di sicuro! ché tu eri, allora, già nato, e il numero de’ tuoi giorni è grande!…
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Sei tu entrato ne’ depositi della neve? Li hai visti i depositi della grandine
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
ch’io tengo in serbo per i tempi della distretta, pel giorno della battaglia e della guerra?
Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Per quali vie si diffonde la luce e si sparge il vento orientale sulla terra?
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Chi ha aperto i canali all’acquazzone e segnato la via al lampo dei tuoni,
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
perché la pioggia cada sulla terra inabitata, sul deserto ove non sta alcun uomo,
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
e disseti le solitudini desolate, sì che vi germogli e cresca l’erba?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Ha forse la pioggia un padre? o chi genera le gocce della rugiada?
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Dal seno di chi esce il ghiaccio, e la brina del cielo chi la dà alla luce?
*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?
Le acque, divenute come pietra, si nascondono, e la superficie dell’abisso si congela.
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Sei tu che stringi i legami delle Pleiadi, o potresti tu scioglier le catene d’Orione?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Sei tu che, al suo tempo, fai apparire le costellazioni e guidi la grand’Orsa insieme a’ suoi piccini?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Conosci tu le leggi del cielo? e regoli tu il dominio di esso sulla terra?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Puoi tu levar la voce fino alle nubi, e far che abbondanza di pioggia ti ricopra?
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
I fulmini parton forse al tuo comando? Ti dicono essi: "Eccoci qua"?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Chi ha messo negli strati delle nubi sapienza, o chi ha dato intelletto alla meteora?
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Chi conta con sapienza le nubi? e gli otri del cielo chi li versa
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
allorché la polvere stemperata diventa come una massa in fusione e le zolle de’ campi si saldan fra loro?
Sei tu che cacci la preda per la leonessa, che sazi la fame de’ leoncelli
quando si appiattano nelle tane e si mettono in agguato nella macchia?
Chi provvede il pasto al corvo quando i suoi piccini gridano a Dio e vanno errando senza cibo?