Job 37

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

A tale spettacolo il cuor mi trema e balza fuor del suo luogo.

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Udite, udite il fragore della sua voce, il rombo che esce dalla sua bocca!

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Egli lo lancia sotto tutti i cieli e il suo lampo guizza fino ai lembi della terra.

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

Dopo il lampo, una voce rugge; egli tuona con la sua voce maestosa; e quando s’ode la voce, il fulmine non e già più nella sua mano.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

Iddio tuona con la sua voce maravigliosamente; grandi cose egli fa che noi non intendiamo.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Dice alla neve: "Cadi sulla terra!" lo dice al nembo della pioggia, al nembo delle piogge torrenziali.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

Rende inerte ogni mano d’uomo, onde tutti i mortali, che son opera sua, imparino a conoscerlo.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

Le bestie selvagge vanno nel covo, e stan ritirate entro le tane.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Dai recessi del sud viene l’uragano, dagli aquiloni il freddo.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Al soffio di Dio si forma il ghiaccio e si contrae la distesa dell’acque.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

Egli carica pure le nubi d’umidità, disperde lontano le nuvole che portano i suoi lampi

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

ed esse, da lui guidate, vanno vagando nei lor giri per eseguir quanto ei loro comanda sopra la faccia di tutta la terra;

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

e le manda o come flagello, o come beneficio alla sua terra, o come prova della sua bontà.

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Porgi l’orecchio a questo, o Giobbe; fermati, e considera le maraviglie di Dio!

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

Sai tu come Iddio le diriga e faccia guizzare il lampo dalle sue nubi?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

Conosci tu l’equilibrio delle nuvole, le maraviglie di colui la cui scienza è perfetta?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Sai tu come mai gli abiti tuoi sono caldi quando la terra s’assopisce sotto il soffio dello scirocco?

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Puoi tu, come lui, distendere i cieli e farli solidi come uno specchio di metallo?

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

Insegnaci tu che dirgli!… Nelle tenebre nostre, noi non abbiam parole.

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

Gli si annunzierà forse ch’io voglio parlare? Ma chi mai può bramare d’essere inghiottito?

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

Nessuno può fissare il sole che sfolgora ne’ cieli quando v’è passato il vento a renderli tersi.

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

Dal settentrione viene l’oro; ma Dio è circondato da una maestà terribile;

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

l’Onnipotente noi non lo possiam scoprire. Egli è grande in forza, in equità, in perfetta giustizia; egli non opprime alcuno.

Perciò gli uomini lo temono; ei non degna d’uno sguardo chi si presume savio".