Job 38

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

L'Eternel répondit à Job du milieu de la tempête et dit:

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Qui est celui qui obscurcit mes desseins Par des discours sans intelligence?

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Ceins tes reins comme un vaillant homme; Je t'interrogerai, et tu m'instruiras.

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Où étais-tu quand je fondais la terre? Dis-le, si tu as de l'intelligence.

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

Qui en a fixé les dimensions, le sais-tu? Ou qui a étendu sur elle le cordeau?

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Sur quoi ses bases sont-elles appuyées? Ou qui en a posé la pierre angulaire,

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

Alors que les étoiles du matin éclataient en chants d'allégresse, Et que tous les fils de Dieu poussaient des cris de joie?

És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

Qui a fermé la mer avec des portes, Quand elle s'élança du sein maternel;

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

Quand je fis de la nuée son vêtement, Et de l'obscurité ses langes;

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

Quand je lui imposai ma loi, Et que je lui mis des barrières et des portes;

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

Quand je dis: Tu viendras jusqu'ici, tu n'iras pas au delà; Ici s'arrêtera l'orgueil de tes flots?

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Depuis que tu existes, as-tu commandé au matin? As-tu montré sa place à l'aurore,

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

Pour qu'elle saisisse les extrémités de la terre, Et que les méchants en soient secoués;

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

Pour que la terre se transforme comme l'argile qui reçoit une empreinte, Et qu'elle soit parée comme d'un vêtement;

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

Pour que les méchants soient privés de leur lumière, Et que le bras qui se lève soit brisé?

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

As-tu pénétré jusqu'aux sources de la mer? T'es-tu promené dans les profondeurs de l'abîme?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

Les portes de la mort t'ont-elles été ouvertes? As-tu vu les portes de l'ombre de la mort?

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

As-tu embrassé du regard l'étendue de la terre? Parle, si tu sais toutes ces choses.

Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

Où est le chemin qui conduit au séjour de la lumière? Et les ténèbres, où ont-elles leur demeure?

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

Peux-tu les saisir à leur limite, Et connaître les sentiers de leur habitation?

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

Tu le sais, car alors tu étais né, Et le nombre de tes jours est grand!

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Es-tu parvenu jusqu'aux amas de neige? As-tu vu les dépôts de grêle,

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

Que je tiens en réserve pour les temps de détresse, Pour les jours de guerre et de bataille?

Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

Par quel chemin la lumière se divise-t-elle, Et le vent d'orient se répand-il sur la terre?

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Qui a ouvert un passage à la pluie, Et tracé la route de l'éclair et du tonnerre,

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

Pour que la pluie tombe sur une terre sans habitants, Sur un désert où il n'y a point d'hommes;

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

Pour qu'elle abreuve les lieux solitaires et arides, Et qu'elle fasse germer et sortir l'herbe?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

La pluie a-t-elle un père? Qui fait naître les gouttes de la rosée?

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Du sein de qui sort la glace, Et qui enfante le frimas du ciel,

*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?

Pour que les eaux se cachent comme une pierre, Et que la surface de l'abîme soit enchaînée?

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

Noues-tu les liens des Pléiades, Ou détaches-tu les cordages de l'Orion?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

Fais-tu paraître en leur temps les signes du zodiaque, Et conduis-tu la Grande Ourse avec ses petits?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

Connais-tu les lois du ciel? Règles-tu son pouvoir sur la terre?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

Elèves-tu la voix jusqu'aux nuées, Pour appeler à toi des torrents d'eaux?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

Lances-tu les éclairs? Partent-ils? Te disent-ils: Nous voici?

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

Qui a mis la sagesse dans le coeur, Ou qui a donné l'intelligence à l'esprit?

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

Qui peut avec sagesse compter les nuages, Et verser les outres des cieux,

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

Pour que la poussière se mette à ruisseler, Et que les mottes de terre se collent ensemble?

Chasses-tu la proie pour la lionne, Et apaises-tu la faim des lionceaux,

Quand ils sont couchés dans leur tanière, Quand ils sont en embuscade dans leur repaire?

Qui prépare au corbeau sa pâture, Quand ses petits crient vers Dieu, Quand ils sont errants et affamés?