Job 38

L'Eternel répondit à Job du milieu de la tempête et dit:

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

Qui est celui qui obscurcit mes desseins Par des discours sans intelligence?

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Ceins tes reins comme un vaillant homme; Je t'interrogerai, et tu m'instruiras.

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Où étais-tu quand je fondais la terre? Dis-le, si tu as de l'intelligence.

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Qui en a fixé les dimensions, le sais-tu? Ou qui a étendu sur elle le cordeau?

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

Sur quoi ses bases sont-elles appuyées? Ou qui en a posé la pierre angulaire,

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Alors que les étoiles du matin éclataient en chants d'allégresse, Et que tous les fils de Dieu poussaient des cris de joie?

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

Qui a fermé la mer avec des portes, Quand elle s'élança du sein maternel;

És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

Quand je fis de la nuée son vêtement, Et de l'obscurité ses langes;

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

Quand je lui imposai ma loi, Et que je lui mis des barrières et des portes;

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

Quand je dis: Tu viendras jusqu'ici, tu n'iras pas au delà; Ici s'arrêtera l'orgueil de tes flots?

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

Depuis que tu existes, as-tu commandé au matin? As-tu montré sa place à l'aurore,

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Pour qu'elle saisisse les extrémités de la terre, Et que les méchants en soient secoués;

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

Pour que la terre se transforme comme l'argile qui reçoit une empreinte, Et qu'elle soit parée comme d'un vêtement;

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

Pour que les méchants soient privés de leur lumière, Et que le bras qui se lève soit brisé?

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

As-tu pénétré jusqu'aux sources de la mer? T'es-tu promené dans les profondeurs de l'abîme?

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

Les portes de la mort t'ont-elles été ouvertes? As-tu vu les portes de l'ombre de la mort?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

As-tu embrassé du regard l'étendue de la terre? Parle, si tu sais toutes ces choses.

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

Où est le chemin qui conduit au séjour de la lumière? Et les ténèbres, où ont-elles leur demeure?

Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

Peux-tu les saisir à leur limite, Et connaître les sentiers de leur habitation?

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

Tu le sais, car alors tu étais né, Et le nombre de tes jours est grand!

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

Es-tu parvenu jusqu'aux amas de neige? As-tu vu les dépôts de grêle,

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Que je tiens en réserve pour les temps de détresse, Pour les jours de guerre et de bataille?

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

Par quel chemin la lumière se divise-t-elle, Et le vent d'orient se répand-il sur la terre?

Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

Qui a ouvert un passage à la pluie, Et tracé la route de l'éclair et du tonnerre,

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Pour que la pluie tombe sur une terre sans habitants, Sur un désert où il n'y a point d'hommes;

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

Pour qu'elle abreuve les lieux solitaires et arides, Et qu'elle fasse germer et sortir l'herbe?

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

La pluie a-t-elle un père? Qui fait naître les gouttes de la rosée?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

Du sein de qui sort la glace, Et qui enfante le frimas du ciel,

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Pour que les eaux se cachent comme une pierre, Et que la surface de l'abîme soit enchaînée?

*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?

Noues-tu les liens des Pléiades, Ou détaches-tu les cordages de l'Orion?

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

Fais-tu paraître en leur temps les signes du zodiaque, Et conduis-tu la Grande Ourse avec ses petits?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

Connais-tu les lois du ciel? Règles-tu son pouvoir sur la terre?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

Elèves-tu la voix jusqu'aux nuées, Pour appeler à toi des torrents d'eaux?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

Lances-tu les éclairs? Partent-ils? Te disent-ils: Nous voici?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

Qui a mis la sagesse dans le coeur, Ou qui a donné l'intelligence à l'esprit?

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

Qui peut avec sagesse compter les nuages, Et verser les outres des cieux,

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

Pour que la poussière se mette à ruisseler, Et que les mottes de terre se collent ensemble?

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

Chasses-tu la proie pour la lionne, Et apaises-tu la faim des lionceaux,

Quand ils sont couchés dans leur tanière, Quand ils sont en embuscade dans leur repaire?

Qui prépare au corbeau sa pâture, Quand ses petits crient vers Dieu, Quand ils sont errants et affamés?