Job 39

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Sabes tu o tempo do parto das cabras montesas, ou podes observar quando é que parem as corças?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

Podes contar os meses que cumprem, ou sabes o tempo do seu parto?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Encurvam-se, dão à luz as suas crias, lançam de si a sua prole.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Seus filhos enrijam, crescem no campo livre; saem, e não tornam para elas:

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Quem despediu livre o jumento montês, e quem soltou as prisões ao asno veloz,

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

ao qual dei o ermo por casa, e a terra salgada por morada?

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Ele despreza o tumulto da cidade; não obedece os gritos do condutor.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

O circuito das montanhas é o seu pasto, e anda buscando tudo o que está verde.

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Quererá o boi selvagem servir-te? Ou ficará junto à tua manjedoura?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Podes amarrar o boi selvagem ao arado com uma corda, ou esterroará ele após ti os vales?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Ou confiarás nele, por ser grande a sua força, ou deixarás a seu cargo o teu trabalho?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Fiarás dele que te torne o que semeaste e o recolha à tua eira?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Movem-se alegremente as asas da avestruz; mas é benigno o adorno da sua plumagem?

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Pois ela deixa os seus ovos na terra, e os aquenta no pó,

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

e se esquece de que algum pé os pode pisar, ou de que a fera os pode calcar.

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Endurece-se para com seus filhos, como se não fossem seus; embora se perca o seu trabalho, ela está sem temor;

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

porque Deus a privou de sabedoria, e não lhe repartiu entendimento.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Quando ela se levanta para correr, zomba do cavalo, e do cavaleiro.

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Acaso deste força ao cavalo, ou revestiste de força o seu pescoço?

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Fizeste-o pular como o gafanhoto? Terrível é o fogoso respirar das suas ventas.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Escarva no vale, e folga na sua força, e sai ao encontro dos armados.

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Ri-se do temor, e não se espanta; e não torna atrás por causa da espada.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Sobre ele rangem a aljava, a lança cintilante e o dardo.

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Tremendo e enfurecido devora a terra, e não se contém ao som da trombeta.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Toda vez que soa a trombeta, diz: Eia! E de longe cheira a guerra, e o trovão dos capitães e os gritos.

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

É pelo teu entendimento que se eleva o gavião, e estende as suas asas para o sul?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Ou se remonta a águia ao teu mandado, e põe no alto o seu ninho?

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Mora nas penhas e ali tem a sua pousada, no cume das penhas, no lugar seguro.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

Dali descobre a presa; seus olhos a avistam de longe.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *

Seus filhos chupam o sangue; e onde há mortos, ela aí está.