Job 39

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Jager du rov for løvinnen, og metter du de grådige ungløver,

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

når de dukker sig ned i sine huler og ligger på lur i krattet?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Hvem lar ravnen finne sin mat, når dens unger skriker til Gud og farer hit og dit uten føde?

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Kjenner du tiden når stengjetene føder, og gir du akt på hindenes veer?

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Teller du månedene til de skal bære, og vet du tiden når de føder?

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

De bøier sig, føder sine unger og blir fri for sine smerter.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Deres unger blir kraftige og vokser op ute på marken; de løper bort og kommer ikke tilbake til dem.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Hvem har gitt villeslet dets frihet, hvem løste dets bånd,

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

det som jeg gav ørkenen til hus og saltmoen til bolig?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Det ler av byens ståk og styr; driverens skjenn slipper det å høre.

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Hvad det leter op på fjellene, er dets beite, og det søker efter hvert grønt strå.

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Har vel villoksen lyst til å tjene dig? Vil den bli natten over ved din krybbe?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Kan du binde villoksen med rep til furen? Vil den harve dalene efter dig?

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Kan du stole på den, fordi dens kraft er så stor, og kan du overlate den ditt arbeid?

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

Kan du lite på at den fører din grøde hjem, og at den samler den til din treskeplass?

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Strutsen flakser lystig med vingene; men viser dens vinger og fjær moderkjærlighet?

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Nei, den overlater sine egg til jorden og lar dem opvarmes i sanden,

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

og den glemmer at en fot kan klemme dem itu, og markens ville dyr trå dem i stykker.

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Den er hård mot sine unger, som om de ikke var dens egne; den er ikke redd for at dens møie skal være spilt.

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

For Gud nektet den visdom og gav den ingen forstand.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Men når den flakser i været, ler den av hesten og dens rytter.

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Gir du hesten styrke? Klær du dens hals med bevrende man?

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Lar du den springe som gresshoppen? Dens stolte fnysen er forferdelig.

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Den skraper i jorden og gleder sig ved sin kraft; så farer den frem mot væbnede skarer.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Den ler av frykten og forferdes ikke, og den vender ikke om for sverd.

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Over den klirrer koggeret, blinkende spyd og lanse.

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Med styr og ståk river den jorden op, og den lar sig ikke stagge når krigsluren lyder.

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Hver gang luren lyder, sier den: Hui! Og langt borte værer den striden, høvedsmenns tordenrøst og hærskrik.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

Skyldes det din forstand at høken svinger sig op og breder ut sine vinger mot Syden?

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *

Er det på ditt bud at ørnen flyver så høit, og at den bygger sitt rede oppe i høiden? Den bor på berget og har nattely der, på tind og nut. Derfra speider den efter føde; langt bort skuer dens øine. Dens unger drikker blod, og hvor der er lik, der er den. Og Herren blev ved å svare Job og sa: Vil du som klandrer den Allmektige, vil du trette med ham? Du som laster Gud, må svare på dette! Da svarte Job Herren og sa: Nei, jeg er for ringe; hvad skulde jeg svare dig? Jeg legger min hånd på min munn. En gang har jeg talt, men jeg tar ikke mere til orde - ja to ganger, men jeg gjør det ikke mere.