Job 39

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? or canst thou mark when the hinds do calve?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

Canst thou number the months that they fulfil? or knowest thou the time when they bring forth?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

They bow themselves, they bring forth their young ones, they cast out their sorrows.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Their young ones are in good liking, they grow up with corn; they go forth, and return not unto them.

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Who hath sent out the wild ass free? or who hath loosed the bands of the wild ass?

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Whose house I have made the wilderness, and the barren land his dwellings.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

He scorneth the multitude of the city, neither regardeth he the crying of the driver.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Will the unicorn be willing to serve thee, or abide by thy crib?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Canst thou bind the unicorn with his band in the furrow? or will he harrow the valleys after thee?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Wilt thou trust him, because his strength is great? or wilt thou leave thy labour to him?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Wilt thou believe him, that he will bring home thy seed, and gather it into thy barn?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Gavest thou the goodly wings unto the peacocks? or wings and feathers unto the ostrich?

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Which leaveth her eggs in the earth, and warmeth them in dust,

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

And forgetteth that the foot may crush them, or that the wild beast may break them.

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

She is hardened against her young ones, as though they were not hers: her labour is in vain without fear;

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Because God hath deprived her of wisdom, neither hath he imparted to her understanding.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

What time she lifteth up herself on high, she scorneth the horse and his rider.

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Hast thou given the horse strength? hast thou clothed his neck with thunder?

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Canst thou make him afraid as a grasshopper? the glory of his nostrils is terrible.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

He paweth in the valley, and rejoiceth in his strength: he goeth on to meet the armed men.

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

He mocketh at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from the sword.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

The quiver rattleth against him, the glittering spear and the shield.

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

He swalloweth the ground with fierceness and rage: neither believeth he that it is the sound of the trumpet.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

He saith among the trumpets, Ha, ha; and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Doth the hawk fly by thy wisdom, and stretch her wings toward the south?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Doth the eagle mount up at thy command, and make her nest on high?

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

She dwelleth and abideth on the rock, upon the crag of the rock, and the strong place.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

From thence she seeketh the prey, and her eyes behold afar off.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *

Her young ones also suck up blood: and where the slain are, there is she.