Job 38

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

Then the LORD answered Job out of the whirlwind, and said,

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Who is this that darkeneth counsel by words without knowledge?

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Gird up now thy loins like a man; for I will demand of thee, and answer thou me.

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Where wast thou when I laid the foundations of the earth? declare, if thou hast understanding.

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

Who hath laid the measures thereof, if thou knowest? or who hath stretched the line upon it?

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Whereupon are the foundations thereof fastened? or who laid the corner stone thereof;

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

When the morning stars sang together, and all the sons of God shouted for joy?

És *kicsoda* zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

Or who shut up the sea with doors, when it brake forth, as if it had issued out of the womb?

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

When I made the cloud the garment thereof, and thick darkness a swaddlingband for it,

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

And brake up for it my decreed place, and set bars and doors,

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

And said, Hitherto shalt thou come, but no further: and here shall thy proud waves be stayed?

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Hast thou commanded the morning since thy days; and caused the dayspring to know his place;

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

That it might take hold of the ends of the earth, that the wicked might be shaken out of it?

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

It is turned as clay to the seal; and they stand as a garment.

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

And from the wicked their light is withholden, and the high arm shall be broken.

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

Hast thou entered into the springs of the sea? or hast thou walked in the search of the depth?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

Have the gates of death been opened unto thee? or hast thou seen the doors of the shadow of death?

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

Hast thou perceived the breadth of the earth? declare if thou knowest it all.

Melyik út *visz* oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

Where is the way where light dwelleth? and as for darkness, where is the place thereof,

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

That thou shouldest take it to the bound thereof, and that thou shouldest know the paths to the house thereof?

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

Knowest thou it, because thou wast then born? or because the number of thy days is great?

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Hast thou entered into the treasures of the snow? or hast thou seen the treasures of the hail,

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

Which I have reserved against the time of trouble, against the day of battle and war?

Melyik út *visz oda,* a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

By what way is the light parted, which scattereth the east wind upon the earth?

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Who hath divided a watercourse for the overflowing of waters, or a way for the lightning of thunder;

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

To cause it to rain on the earth, where no man is; on the wilderness, wherein there is no man;

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

To satisfy the desolate and waste ground; and to cause the bud of the tender herb to spring forth?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

Hath the rain a father? or who hath begotten the drops of dew?

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Out of whose womb came the ice? and the hoary frost of heaven, who hath gendered it?

*Miként* rejtőznek el a vizek mintegy kő *alá,* és *mint* zárul be a mély vizek színe?

The waters are hid as with a stone, and the face of the deep is frozen.

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

Canst thou bind the sweet influences of Pleiades, or loose the bands of Orion?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

Canst thou bring forth Mazzaroth in his season? or canst thou guide Arcturus with his sons?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

Knowest thou the ordinances of heaven? canst thou set the dominion thereof in the earth?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

Canst thou lift up thy voice to the clouds, that abundance of waters may cover thee?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

Canst thou send lightnings, that they may go, and say unto thee, Here we are?

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

Who hath put wisdom in the inward parts? or who hath given understanding to the heart?

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

Who can number the clouds in wisdom? or who can stay the bottles of heaven,

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

When the dust groweth into hardness, and the clods cleave fast together?

Wilt thou hunt the prey for the lion? or fill the appetite of the young lions,

When they couch in their dens, and abide in the covert to lie in wait?

Who provideth for the raven his food? when his young ones cry unto God, they wander for lack of meat.