Job 39

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Sais-tu quand les chèvres sauvages font leurs petits? Observes-tu les biches quand elles mettent bas?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

Comptes-tu les mois pendant lesquels elles portent, Et connais-tu l'époque où elles enfantent?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Elles se courbent, laissent échapper leur progéniture, Et sont délivrées de leurs douleurs.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Leurs petits prennent de la vigueur et grandissent en plein air, Ils s'éloignent et ne reviennent plus auprès d'elles.

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Qui met en liberté l'âne sauvage, Et l'affranchit de tout lien?

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

J'ai fait du désert son habitation, De la terre salée sa demeure.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Il se rit du tumulte des villes, Il n'entend pas les cris d'un maître.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Il parcourt les montagnes pour trouver sa pâture, Il est à la recherche de tout ce qui est vert.

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Le buffle veut-il être à ton service? Passe-t-il la nuit vers ta crèche?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

L'attaches-tu par une corde pour qu'il trace un sillon? Va-t-il après toi briser les mottes des vallées?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Te reposes-tu sur lui, parce que sa force est grande? Lui abandonnes-tu le soin de tes travaux?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Te fies-tu à lui pour la rentrée de ta récolte? Est-ce lui qui doit l'amasser dans ton aire?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

L'aile de l'autruche se déploie joyeuse; On dirait l'aile, le plumage de la cigogne.

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Mais l'autruche abandonne ses oeufs à la terre, Et les fait chauffer sur la poussière;

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

Elle oublie que le pied peut les écraser, Qu'une bête des champs peut les fouler.

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Elle est dure envers ses petits comme s'ils n'étaient point à elle; Elle ne s'inquiète pas de l'inutilité de son enfantement.

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Car Dieu lui a refusé la sagesse, Il ne lui a pas donné l'intelligence en partage.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Quand elle se lève et prend sa course, Elle se rit du cheval et de son cavalier.

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Est-ce toi qui donnes la vigueur au cheval, Et qui revêts son cou d'une crinière flottante?

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Le fais-tu bondir comme la sauterelle? Son fier hennissement répand la terreur.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Il creuse le sol et se réjouit de sa force, Il s'élance au-devant des armes;

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Il se rit de la crainte, il n'a pas peur, Il ne recule pas en face de l'épée.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Sur lui retentit le carquois, Brillent la lance et le javelot.

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Bouillonnant d'ardeur, il dévore la terre, Il ne peut se contenir au bruit de la trompette.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Quand la trompette sonne, il dit: En avant! Et de loin il flaire la bataille, La voix tonnante des chefs et les cris de guerre.

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Est-ce par ton intelligence que l'épervier prend son vol, Et qu'il étend ses ailes vers le midi?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Est-ce par ton ordre que l'aigle s'élève, Et qu'il place son nid sur les hauteurs?

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

C'est dans les rochers qu'il habite, qu'il a sa demeure, Sur la cime des rochers, sur le sommet des monts.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

De là il épie sa proie, Il plonge au loin les regards.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *

Ses petits boivent le sang; Et là où sont des cadavres, l'aigle se trouve.