Luke 22

Men de usyrede brøds høitid, som kalles påske, var nær;

Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

og yppersteprestene og de skriftlærde søkte råd til å få ryddet ham av veien; for de fryktet for folket.

És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.

Men Satan fór inn i Judas med tilnavnet Iskariot, som var en av de tolv,

Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;

og han gikk bort og talte med yppersteprestene og høvedsmennene om hvorledes han skulde forråde ham til dem.

És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.

Og de blev glade, og lovte å gi ham penger,

És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;

og han gav sitt tilsagn og søkte leilighet til å forråde ham til dem uten opstyr.

Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

Så kom de usyrede brøds dag, da påskelammet skulde slaktes.

Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

Og han sendte Peter og Johannes avsted og sa: Gå bort og gjør i stand påskelammet for oss, så vi kan ete det!

És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

De sa til ham: Hvor vil du vi skal gjøre det i stand?

Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

Han sa til dem: Se, når I kommer inn i byen, skal det møte eder en mann som bærer en krukke vann; følg ham til det hus hvor han går inn,

És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.

og si til husbonden: Mesteren sier til dig: Hvor er det herberge der jeg kan ete påskelammet med mine disipler?

És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

Så skal han vise eder en stor sal med benker og hynder; der skal I gjøre det i stand.

És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

De gikk da avsted, og fant det så som han hadde sagt dem; og de gjorde i stand påskelammet.

Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

Og da timen kom, satte han sig til bords, og apostlene med ham.

És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.

Og han sa til dem: Jeg har hjertelig lengtet efter å ete dette påskelam med eder før jeg lider;

És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:

for jeg sier eder: Jeg skal aldri mere ete det før det er blitt fullkommet i Guds rike.

Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

Og han tok en kalk, takket og sa: Ta dette og del det mellem eder!

És *a* pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

For jeg sier eder: Fra nu av skal jeg aldri mere drikke av vintreets frukt før Guds rike er kommet.

Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.

Og han tok et brød, takket og brøt det, gav dem og sa: Dette er mitt legeme, som gis for eder; gjør dette til minne om mig!

És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Likeså kalken, efterat de hadde ett, og sa: Denne kalk er den nye pakt i mitt blod, som utgydes for eder.

Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

Men se, hans hånd som forråder mig, er med mig over bordet.

De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

For Menneskesønnen går vel bort, som bestemt er; men ve det menneske ved hvem han blir forrådt!

És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

De begynte da å spørre hverandre om hvem av dem det vel kunde være som skulde gjøre denne gjerning.

És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

Det blev også en trette mellem dem om hvem av dem skulde gjelde for å være størst.

Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.

Da sa han til dem: Kongene hersker over sine folk, og de som bruker makt over dem, kalles deres velgjørere.

Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.

Så er det ikke med eder; men den største blandt eder skal være som den yngste, og den øverste som den som tjener.

De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.

For hvem er størst, den som sitter til bords, eller den som tjener? Er det ikke den som sitter til bords? Men jeg er som en tjener iblandt eder.

Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

Men I er de som har holdt ut hos mig i mine prøvelser,

Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;

og jeg tilsier eder riket, likesom min Fader har tilsagt mig det,

Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

så I skal ete og drikke ved mitt bord i mitt rike, og sitte på troner og dømme Israels tolv stammer.

Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

Simon! Simon! se, Satan krevde å få eder i sin vold for å sikte eder som hvete;

Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

men jeg bad for dig at din tro ikke måtte svikte, og når du engang omvender dig, da styrk dine brødre!

De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.

Men han sa til ham: Herre! med dig er jeg rede til å gå både i fengsel og i død.

Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

Da sa han: Jeg sier dig, Peter: Hanen skal ikke gale idag før du tre ganger har nektet at du kjenner mig.

És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

Og han sa til dem: Da jeg sendte eder ut uten pung og skreppe og sko, fattedes eder da noget? De sa: Nei, intet.

És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.

Han sa da til dem: Men nu skal den som har pung, ta den med, likeså skreppe, og den som ikke har sverd, han selge sin kappe og kjøpe sig et!

Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.

For jeg sier eder at dette som er skrevet, må opfylles på mig, dette ord: Og han blev regnet blandt ugjerningsmenn; for det som er sagt om mig, er til ende.

Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

Da sa de: Herre! se, her er to sverd. Men han sa til dem: Det er nok.

Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.

Og han gikk ut og vandret efter sedvane til Oljeberget; men hans disipler fulgte og med ham.

És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.

Og da han kom til stedet, sa han til dem: Bed at I ikke må komme i fristelse!

És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Og han slet sig fra dem så lang som et stenkast, og falt på kne, bad og sa:

És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

Fader! om du vil, da la denne kalk gå mig forbi! Dog, skje ikke min vilje, men din!

Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

Og en engel fra himmelen åpenbarte sig for ham og styrket ham.

És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.

Og han kom i dødsangst og bad enda heftigere, og hans sved blev som blodsdråper, som falt ned på jorden.

És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

Så stod han op fra bønnen og kom til sine disipler og fant dem sovende av bedrøvelse,

És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,

og han sa til dem: Hvorfor sover I? Stå op og bed at I ikke må komme i fristelse!

És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Mens han ennu talte, se, da kom en flokk, og han som hette Judas, en av de tolv, gikk foran dem og trådte nær til Jesus for å kysse ham.

És mikor még beszéle, ímé sokaság *jöve,* melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.

Men Jesus sa til ham: Judas! forråder du Menneskesønnen med et kyss?

Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

Da nu de som var om ham, så hvad som vilde skje, sa de: Herre! skal vi slå til med sverd?

Látván pedig azok, a kik ő körülötte *valának,* a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?

Og en av dem slo til yppersteprestens tjener og hugg det høire øre av ham.

És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

Men Jesus svarte og sa: La dem bare gå så vidt! Og han rørte ved hans øre og lægte ham.

Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

Og Jesus sa til yppersteprestene og høvedsmennene over tempel-vakten og de eldste som var kommet imot ham: I er gått ut som mot en røver med sverd og stokker;

Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

da jeg daglig var hos eder i templet, rakte I ikke eders hender ut mot mig. Men dette er eders time og mørkets makt.

Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

Da de nu hadde grepet ham, drog de avsted med ham og førte ham inn i yppersteprestens hus; og Peter fulgte langt bakefter.

Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.

De hadde tendt en ild midt i gårdsrummet og satt der sammen, og Peter satt midt iblandt dem.

És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.

Men en tjenestepike fikk se ham sitte mot lyset, og stirret på ham og sa: Også denne var med ham.

És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!

Men han fornektet ham og sa: Jeg kjenner ham ikke, kvinne!

Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!

Litt efter fikk en annen se ham og sa: Du er også en av dem. Men Peter sa: Menneske! jeg er ikke det.

És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

Og omkring én time efter stadfestet en annen det og sa: Sannelig, også denne var med ham; han er jo en galileer.

És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

Men Peter sa: Menneske! jeg forstår ikke hvad det er du mener! Og straks, mens han ennu talte, gol hanen.

Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.

Og Herren vendte sig og så på Peter; og Peter kom Herrens ord i hu, hvorledes han hadde sagt til ham: Før hanen galer idag, skal du fornekte mig tre ganger.

És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.

Og han gikk ut og gråt bitterlig.

És kimenvén Péter, keservesen síra.

Og mennene som holdt Jesus, spottet ham og slo ham,

És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.

og de kastet et klæde over ham og spurte ham og sa: Spå nu: Hvem var det som slo dig?

És *szemeit* betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

Og mange andre spottord talte de til ham.

És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.

Da det nu blev dag, samledes folkets eldste og yppersteprestene og de skriftlærde, og de førte ham frem i sitt rådsmøte

És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,

og sa: Er du Messias, da si oss det! Men han sa til dem: Om jeg sier eder det, tror I det ikke;

Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

og om jeg spør, svarer I ikke.

De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

Men fra nu av skal Menneskesønnen sitte ved Guds krafts høire hånd.

Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.

Da sa de alle: Er du da Guds Sønn? Han sa til dem: I sier det; jeg er det.

Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

Da sa de: Hvad skal vi mere med vidnesbyrd? Vi har jo selv hørt det av hans munn.

Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.