Job 41

Canst thou draw out leviathan with an hook? or his tongue with a cord which thou lettest down?

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Canst thou put an hook into his nose? or bore his jaw through with a thorn?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Will he make many supplications unto thee? will he speak soft words unto thee?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Will he make a covenant with thee? wilt thou take him for a servant for ever?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Wilt thou play with him as with a bird? or wilt thou bind him for thy maidens?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Shall the companions make a banquet of him? shall they part him among the merchants?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Canst thou fill his skin with barbed irons? or his head with fish spears?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Lay thine hand upon him, remember the battle, do no more.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Behold, the hope of him is in vain: shall not one be cast down even at the sight of him?

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

None is so fierce that dare stir him up: who then is able to stand before me?

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Who hath prevented me, that I should repay him? whatsoever is under the whole heaven is mine.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

I will not conceal his parts, nor his power, nor his comely proportion.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Who can discover the face of his garment? or who can come to him with his double bridle?

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Who can open the doors of his face? his teeth are terrible round about.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

His scales are his pride, shut up together as with a close seal.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

One is so near to another, that no air can come between them.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

They are joined one to another, they stick together, that they cannot be sundered.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

By his neesings a light doth shine, and his eyes are like the eyelids of the morning.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Out of his mouth go burning lamps, and sparks of fire leap out.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Out of his nostrils goeth smoke, as out of a seething pot or caldron.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

His breath kindleth coals, and a flame goeth out of his mouth.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

In his neck remaineth strength, and sorrow is turned into joy before him.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

The flakes of his flesh are joined together: they are firm in themselves; they cannot be moved.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

His heart is as firm as a stone; yea, as hard as a piece of the nether millstone.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

When he raiseth up himself, the mighty are afraid: by reason of breakings they purify themselves.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

The sword of him that layeth at him cannot hold: the spear, the dart, nor the habergeon.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

He esteemeth iron as straw, and brass as rotten wood.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

The arrow cannot make him flee: slingstones are turned with him into stubble.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Darts are counted as stubble: he laugheth at the shaking of a spear.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Sharp stones are under him: he spreadeth sharp pointed things upon the mire.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

He maketh the deep to boil like a pot: he maketh the sea like a pot of ointment.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

He maketh a path to shine after him; one would think the deep to be hoary.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Upon earth there is not his like, who is made without fear.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

He beholdeth all high things: he is a king over all the children of pride.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.