Job 41

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Ingen er så djerv at han tør tirre den; hvem tør da sette sig op imot mig?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Hvem gav mig noget først, så jeg skulde gi ham vederlag? Alt under himmelen hører mig til.

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Jeg vil ikke tie om dens lemmer, om dens store styrke og dens fagre bygning.

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Hvem har dradd dens klædning av? Hvem tør komme innenfor dens dobbelte rad av tenner?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Hvem har åpnet dens kjevers dør? Rundt om dens tenner er redsel.

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Stolte er skjoldenes rader; hvert av dem er tillukket som med et fast segl.

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

De ligger tett innpå hverandre, og ingen luft trenger inn imellem dem.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Det ene skjold henger fast ved det andre; de griper inn i hverandre og skilles ikke at.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Når den nyser, stråler det frem lys, og dens øine er som morgenrødens øielokk.

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Bluss farer ut av dens gap, gnister spruter frem.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Fra dens nesebor kommer røk som av en gryte som koker over siv.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Dens ånde tender kull i brand, og luer går ut av dens gap.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

På dens hals har styrken sin bolig, og angsten springer foran den.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Dens doglapper sitter fast; de er som støpt på den og rører sig ikke.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Dens hjerte er fast som sten, fast som den underste kvernsten.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Når den hever sig, gruer helter; av redsel mister de sans og samling.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Rammes den med sverd, så biter det ikke på den, heller ikke lanse, pil eller kastespyd.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Den akter jern som strå, kobber som ormstukket tre.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Buens sønn jager den ikke på flukt; slyngens stener blir som halm for den.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Stridsklubber aktes som halm, og den ler av det susende spyd.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

På dens buk sitter skarpe skår, den gjør spor i dyndet som efter en treskeslede.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Den får dypet til å koke som en gryte; den får havet til å skumme som en salvekokers kjele.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Efter den lyser dens sti; dypet synes å ha sølvhår.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Det er intet på jorden som er herre over den; den er skapt til ikke å reddes.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Alt som er høit, ser den i øiet; den er en konge over alle stolte dyr.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.