Job 41

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Prenderai tu il coccodrillo all’amo? Gli assicurerai la lingua colla corda?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Gli passerai un giunco per le narici? Gli forerai le mascelle con l’uncino?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Ti rivolgerà egli molte supplicazioni? Ti dirà egli delle parole dolci?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Farà egli teco un patto perché tu lo prenda per sempre al tuo servizio?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Scherzerai tu con lui come fosse un uccello? L’attaccherai a un filo per divertir le tue ragazze?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Ne trafficheranno forse i pescatori? Lo spartiranno essi fra i negozianti?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Gli coprirai tu la pelle di dardi e la testa di ramponi?

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Mettigli un po’ le mani addosso!… Ti ricorderai del combattimento e non ci tornerai!

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Ecco, fallace è la speranza di chi l’assale; basta scorgerlo e s’è atterrati.

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Nessuno è tanto ardito da provocarlo. E chi dunque oserà starmi a fronte?

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Chi mi ha anticipato alcun che perch’io glielo debba rendere? Sotto tutti i cieli, ogni cosa è mia.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

E non vo’ tacer delle sue membra, della sua gran forza, della bellezza della sua armatura.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Chi l’ha mai spogliato della sua corazza? Chi è penetrato fra la doppia fila de’ suoi denti?

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Chi gli ha aperti i due battenti della gola? Intorno alla chiostra de’ suoi denti sta il terrore.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Superbe son le file de’ suoi scudi, strettamente uniti come da un sigillo.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Uno tocca l’altro, e tra loro non passa l’aria.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Sono saldati assieme, si tengono stretti, sono inseparabili.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

I suoi starnuti dànno sprazzi di luce; i suoi occhi son come le palpebre dell’aurora.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Dalla sua bocca partono vampe, ne scappan fuori scintille di fuoco.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Dalle sue narici esce un fumo, come da una pignatta che bolla o da una caldaia.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

L’alito suo accende i carboni, e una fiamma gli erompe dalla gola.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Nel suo collo risiede la forza, dinanzi a lui salta il terrore.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Compatte sono in lui le parti flosce della carne, gli stanno salde addosso, non si muovono.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Il suo cuore è duro come il sasso, duro come la macina di sotto.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Quando si rizza, tremano i più forti, e dalla paura son fuori di sé.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Invano lo si attacca con la spada; a nulla valgon lancia, giavellotto, corazza.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

Il ferro è per lui come paglia; il rame, come legno tarlato.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

La figlia dell’arco non lo mette in fuga; le pietre della fionda si mutano per lui in stoppia.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Stoppia gli par la mazza e si ride del fremer della lancia.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Il suo ventre è armato di punte acute, e lascia come tracce d’erpice sul fango.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Fa bollire l’abisso come una caldaia, del mare fa come un gran vaso da profumi.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Si lascia dietro una scia di luce; l’abisso par coperto di bianca chioma.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Non v’è sulla terra chi lo domi; è stato fatto per non aver paura.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

Guarda in faccia tutto ciò ch’è eccelso, è re su tutte le belve più superbe".