Job 41

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Siehe, eines jeden Hoffnung wird betrogen: wird man nicht schon bei seinem Anblick niedergeworfen? Niemand ist so kühn, daß er ihn aufreize. Und wer ist es, der sich vor mein Angesicht stellen dürfte?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Wer hat mir zuvor gegeben? und ich werde ihm vergelten. Was unter dem ganzen Himmel ist, ist mein.

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Nicht schweigen will ich von seinen Gliedern und von seiner Kraftfülle und von der Schönheit seines Baues.

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Wer deckte die Oberfläche seines Gewandes auf? In sein Doppelgebiß, wer dringt da hinein?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Wer tat die Pforte seines Angesichts auf? Der Kreis seiner Zähne ist ein Schrecken.

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Ein Stolz sind seine starken Schilder, jedes einzelne verschlossen mit festem Siegel.

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Eines fügt sich ans andere, und keine Luft dringt dazwischen;

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Stück an Stück hangen sie fest zusammen, greifen ineinander und trennen sich nicht.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Sein Niesen strahlt Licht aus, und seine Augen sind gleich den Wimpern der Morgenröte.

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Aus seinem Rachen gehen Fackeln, sprühen feurige Funken hervor.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Aus seinen Nüstern fährt Rauch, wie aus einem siedenden Topfe und Kessel.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Sein Hauch entzündet Kohlen, und eine Flamme fährt aus seinem Rachen.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

In seinem Halse wohnt Stärke, und die Angst hüpft vor ihm her.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Die Wampen seines Fleisches schließen an, sind ihm fest angegossen, unbeweglich.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Sein Herz ist hart wie Stein, und hart wie ein unterer Mühlstein.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Vor seinem Erheben fürchten sich Starke, vor Verzagtheit geraten sie außer sich.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Trifft man ihn mit dem Schwerte, es hält nicht stand, noch Speer, noch Wurfspieß, noch Harpune.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Das Eisen achtet er für Stroh, das Erz für faules Holz.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Der Pfeil jagt ihn nicht in die Flucht, Schleudersteine verwandeln sich ihm in Stoppeln.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Wie Stoppeln gilt ihm die Keule, und er verlacht das Sausen des Wurfspießes.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Unter ihm sind scharfe Scherben; einen Dreschschlitten breitet er hin auf den Schlamm.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Er macht die Tiefe sieden wie einen Topf, macht das Meer wie einen Salbenkessel.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Hinter ihm leuchtet der Pfad, man könnte die Tiefe für graues Haar halten.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Auf Erden ist keiner ihm gleich, der geschaffen ist ohne Furcht.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Alles Hohe sieht er an; er ist König über alle wilden Tiere.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.