Job 39

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Weißt du die Gebärzeit der Steinböcke? Beobachtest du das Kreißen der Hindinnen?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

Zählst du die Monde, die sie erfüllen, und weißt du die Zeit ihres Gebärens?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Sie krümmen sich, lassen ihre Jungen durchbrechen, entledigen sich ihrer Wehen.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Ihre Kinder werden stark, wachsen auf im Freien; sie gehen aus und kehren nicht zu ihnen zurück.

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Wer hat den Wildesel frei entsandt, und wer gelöst die Bande des Wildlings,

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

zu dessen Hause ich die Steppe gemacht, und zu seinen Wohnungen das Salzland?

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Er lacht des Getümmels der Stadt, das Geschrei des Treibers hört er nicht.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Was er auf den Bergen erspäht, ist seine Weide, und allem Grünen spürt er nach.

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Wird der Wildochs dir dienen wollen, oder wird er an deiner Krippe übernachten?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Wirst du den Wildochs mit seinem Seile an die Furche binden, oder wird er hinter dir her die Talgründe eggen?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Wirst du ihm trauen, weil seine Kraft groß ist, und ihm deine Arbeit überlassen?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Wirst du auf ihn dich verlassen, daß er deine Saat heimbringe, und daß er das Getreide deiner Tenne einscheuere?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Fröhlich schwingt sich der Flügel der Straußin: ist es des Storches Fittich und Gefieder?

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Denn sie überläßt ihre Eier der Erde und erwärmt sie auf dem Staube;

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

und sie vergißt, daß ein Fuß sie zerdrücken, und das Getier des Feldes sie zertreten kann.

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Sie behandelt ihre Kinder hart, als gehörten sie ihr nicht; ihre Mühe ist umsonst, es kümmert sie nicht.

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Denn Gott ließ sie der Weisheit vergessen, und keinen Verstand teilte er ihr zu.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Zur Zeit, wenn sie sich in die Höhe peitscht, lacht sie des Rosses und seines Reiters.

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Gibst du dem Rosse Stärke, bekleidest du seinen Hals mit der wallenden Mähne?

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Machst du es aufspringen gleich der Heuschrecke? Sein prächtiges Schnauben ist Schrecken.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Es scharrt in der Ebene und freut sich der Kraft, zieht aus, den Waffen entgegen.

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Es lacht der Furcht und erschrickt nicht, und kehrt vor dem Schwerte nicht um.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Auf ihm klirrt der Köcher, der blitzende Speer und Wurfspieß.

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Mit Ungestüm und Zorn schlürft es den Boden, und läßt sich nicht halten, wenn die Posaune ertönt.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Beim Schall der Posaune ruft es: Hui! und aus der Ferne wittert es die Schlacht, den Donnerruf der Heerführer und das Feldgeschrei.

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Schwingt sich der Habicht durch deinen Verstand empor, breitet seine Flügel aus gegen Süden?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Oder erhebt sich auf deinen Befehl der Adler, und baut in der Höhe sein Nest?

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

In den Felsen wohnt und verweilt er, auf Felsenzacken und den Spitzen der Berge.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

Von dort aus erspäht er Nahrung, in die Ferne blicken seine Augen.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *

Und seine Jungen schlürfen Blut, und wo Erschlagene sind, da ist er. Und Jehova antwortete Hiob und sprach: Will der Tadler rechten mit dem Allmächtigen? Der da Gott zurechtweist, antworte darauf! Und Hiob antwortete Jehova und sprach: Siehe, zu gering bin ich, was soll ich dir erwidern? Ich lege meine Hand auf meinen Mund. Einmal habe ich geredet, und ich will nicht mehr antworten, und zweimal, und ich will es nicht mehr tun.