Job 41

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Zalud je nadu u njega gojiti, na pogled njegov čovjek već pogiba.

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Junaka nema da njega razdraži, tko će mu se u lice suprotstavit'?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Tko se sukobi s njim i živ ostade? Pod nebesima tog čovjeka nema!

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Prešutjet neću njegove udove, ni silnu snagu, ni ljepotu stasa.

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Tko mu smije razodjenut' odjeću, tko li kroz dvostruk prodrijeti mu oklop?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Tko će mu ralje rastvorit' dvokrilne kad strah vlada oko zubi njegovih?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Hrbat mu je od ljuskavih štitova, zapečaćenih pečatom kamenim.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Jedni uz druge tako se sljubiše da među njima dah ne bi prošao.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Tako su čvrsto slijepljeni zajedno: priljubljeni, razdvojit' se ne mogu.

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Kad kihne, svjetlost iz njega zapršti, poput zorinih vjeđa oči su mu.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Zublje plamsaju iz njegovih ralja, iskre ognjene iz njih se prosiplju.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Iz nozdrva mu sukljaju dimovi kao iz kotla što kipi na vatri.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Dah bi njegov zapalio ugljevlje, jer mu iz ralja plamenovi suču.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

U šiji leži sva snaga njegova, a ispred njega užas se prostire.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Kad se ispravi, zastrepe valovi i prema morskoj uzmiču pučini.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Poput pećine srce mu je tvrdo, poput mlinskoga kamena otporno.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Pregibi tusta mesa srasli su mu, čvrsti su kao da su saliveni.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Zgodi li ga mač, od njeg se odbije, tako i koplje, sulica i strijela.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Poput slame je za njega željezo, mjed je k'o drvo iscrvotočeno.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

On ne uzmiče od strelice s luka, stijenje iz praćke na nj k'o pljeva pada.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

K'o slamčica je toljaga za njega, koplju se smije kad zazviždi nad njim.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Crepovlje oštro ima na trbuhu i blato njime ore k'o drljačom.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Pod njim vrtlog sav k'o lonac uskipi, uspjeni more k'o pomast u kotlu.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Za sobom svijetlu ostavlja on brazdu, regbi, bijelo runo bezdan prekriva.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Ništa slično na zemlji ne postoji i niti je tko tako neustrašiv.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

I na najviše on s visoka gleda, kralj je svakome, i najponosnijim."

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.