Job 39

Weißt du die Gebärzeit der Steinböcke? Beobachtest du das Kreißen der Hindinnen?

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Zählst du die Monde, die sie erfüllen, und weißt du die Zeit ihres Gebärens?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

Sie krümmen sich, lassen ihre Jungen durchbrechen, entledigen sich ihrer Wehen.

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Ihre Kinder werden stark, wachsen auf im Freien; sie gehen aus und kehren nicht zu ihnen zurück.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Wer hat den Wildesel frei entsandt, und wer gelöst die Bande des Wildlings,

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

zu dessen Hause ich die Steppe gemacht, und zu seinen Wohnungen das Salzland?

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Er lacht des Getümmels der Stadt, das Geschrei des Treibers hört er nicht.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Was er auf den Bergen erspäht, ist seine Weide, und allem Grünen spürt er nach.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Wird der Wildochs dir dienen wollen, oder wird er an deiner Krippe übernachten?

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Wirst du den Wildochs mit seinem Seile an die Furche binden, oder wird er hinter dir her die Talgründe eggen?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Wirst du ihm trauen, weil seine Kraft groß ist, und ihm deine Arbeit überlassen?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Wirst du auf ihn dich verlassen, daß er deine Saat heimbringe, und daß er das Getreide deiner Tenne einscheuere?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Fröhlich schwingt sich der Flügel der Straußin: ist es des Storches Fittich und Gefieder?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Denn sie überläßt ihre Eier der Erde und erwärmt sie auf dem Staube;

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

und sie vergißt, daß ein Fuß sie zerdrücken, und das Getier des Feldes sie zertreten kann.

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

Sie behandelt ihre Kinder hart, als gehörten sie ihr nicht; ihre Mühe ist umsonst, es kümmert sie nicht.

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Denn Gott ließ sie der Weisheit vergessen, und keinen Verstand teilte er ihr zu.

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Zur Zeit, wenn sie sich in die Höhe peitscht, lacht sie des Rosses und seines Reiters.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Gibst du dem Rosse Stärke, bekleidest du seinen Hals mit der wallenden Mähne?

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Machst du es aufspringen gleich der Heuschrecke? Sein prächtiges Schnauben ist Schrecken.

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Es scharrt in der Ebene und freut sich der Kraft, zieht aus, den Waffen entgegen.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Es lacht der Furcht und erschrickt nicht, und kehrt vor dem Schwerte nicht um.

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Auf ihm klirrt der Köcher, der blitzende Speer und Wurfspieß.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Mit Ungestüm und Zorn schlürft es den Boden, und läßt sich nicht halten, wenn die Posaune ertönt.

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Beim Schall der Posaune ruft es: Hui! und aus der Ferne wittert es die Schlacht, den Donnerruf der Heerführer und das Feldgeschrei.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Schwingt sich der Habicht durch deinen Verstand empor, breitet seine Flügel aus gegen Süden?

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Oder erhebt sich auf deinen Befehl der Adler, und baut in der Höhe sein Nest?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

In den Felsen wohnt und verweilt er, auf Felsenzacken und den Spitzen der Berge.

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Von dort aus erspäht er Nahrung, in die Ferne blicken seine Augen.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

Und seine Jungen schlürfen Blut, und wo Erschlagene sind, da ist er. Und Jehova antwortete Hiob und sprach: Will der Tadler rechten mit dem Allmächtigen? Der da Gott zurechtweist, antworte darauf! Und Hiob antwortete Jehova und sprach: Siehe, zu gering bin ich, was soll ich dir erwidern? Ich lege meine Hand auf meinen Mund. Einmal habe ich geredet, und ich will nicht mehr antworten, und zweimal, und ich will es nicht mehr tun.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *